Egy Valaki...

És ez rossz. Mert ez nem az az érzés, amikor még magad sem tudod, ki, csak érzed, hogy lelked nem teljes, hogy a másik fél még valahol keresgél. Nem. Ez más érzés. Mert már tudod, ki hiányzik. Nem általánosságban valaki, hanem Valaki. Egy Valaki. És ez rossz. Szeretnél vele lenni, hallani hangját, látni mosolyát, érezni közelségét. De nem lehet. És hiányzik. Fájón hiányzik. Érzed, hogy ez rossz. Ám egyszer csak mást is megérzel. Megérzed, hogy ez azért mégsem csak rossz. Hanem jó is. Hiszen ez azt jelenti, hogy van Valaki, aki fontos, aki annyira fontos, hogy mindig szeretnél vele lenni. És ez jó érzés. Hogy van, hogy létezik, hogy megtaláltad. Hogy van, ki hiányozzon.

És bár fájón hiányzik, de már édesen.

Mosolyhíd (Csitáry-Hock Tamás)