Engem ki kérdez?

 

Móricz Eszter:

 

Engem ki kérdez?

Engem ki kérdez,
ha valami fáj,
ki kérdezi meg,
hogy fáj-e a szív,
s fáj-e a lélek?
Ki néz szemembe,
ki fogja meg a
két kezem? Ki ad
mosolyt, s önzetlent?
Ki rohan velem
árnyékból a fény
felé? Ki fogja
fölolvasztani
a jéghegyeket,
ki ad most nekem
tűzesőt jégcsap
helyett, árnyékok
helyett fényeket?
Ki kérdezi meg
miről álmodom,
ki kérdezi meg,
hogy merre járok?
Ki kérdezi meg,
hogy milyen az a
örökké fájó
hideg szív-magány?