Hangtalan alázattal hinni...

Mindig lesz, aki várja, mikor buksz el, és jót nevet majd rajtad. De mindig lesz egy, aki csendben melletted marad. Mindig lesz egyetlen ölelés, ami semmit nem jelent, de mindig lesz egy, ami az életet jelenti. Mindig lesz egyetlen mosoly, ami a hamisság álarcát rejti, és mindig lesz egy, ami melegséggel tölti meg a lelked. Mindig lesz egyetlen cél, amiért rájössz, kár volt küzdeni, és mindig lesz egy, amiért bármit megadnál. Mindig lesz egyetlen élet, amit nem akarsz, amitől szabadulnál, és mindig lesz egy, amiért bármit feladnál. Na ezért, ezért az egyért érdemes reggel felkelni, sírni, vagy nevetni, de elérni. Hangtalan alázattal hinni, hogy ma jobb lehet, hogy ma más lehet. Mert egyetlen életet kaptunk, benne megannyi átkozott és áldott úttal. De eltévedni, elbukni és újra megpróbálni szent kötelesség. 

(Todorovits Rea)

Itt vagy

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt vagy

 

Itt vagy.

És én visszatartott lélegzettel

Csak nézlek,

Szemem lassan pásztáz,

kezem is lassan érint,

Szavaim tapogatózva

érnek el Hozzád,

Csak a szívem

A Szívem táncol lelkemmel összefonódva bennem,

Csak Szívem, az aki dörömböl, hangoskodik, ujjong, pörög, forog,

boldog...

Mert itt vagy.

Csak mert újra itt vagy.

Szemünk összekapcsolódik,

Mosolyod melege ismerős bizsergés,

Fürkésző tekinteted,

hangod Bársonya simogat, cirogat..

Úgy érsz Hozzám,

hogy egyikünk sem mozdul,

Úgy olvasol bennem, hogy kérdésed sincsen,

hisz Szívünk rég egy ritmusra ver,

Lelkünk színei

Életek óta egybeolvadt,

De itt és most,

Perc lelassul,

Élet megáll körülöttünk,

Vágy pattog bőrünkön,

Jövő csókjainak ígérete ül

szánk szegletében,

Testünk együtt mozdul,

Kezünk összefonódik,

Mert lelkünk

már rég ugyanarra

a zenére táncol.

Jó így.

Várakozva,

Vágyakozva.

A holnap tüze, ma varázsa

Egybeolvad

Mert itt és most,

Te és Én,

Újraírhatjuk,

Együtt,

Életünk...

 

Katalin Natália

Egyszer Szerelem

CsillagFöld~dal

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CsillagFöld~dal

 

Simogat a szél, szívemen a Nap

Öleli a Föld égszirmaimat

Suhanok a Lét óceánszárnyán

Táncolok a tűz szivárványlángján

Szabadon....

 

Tágas tiszta tér, létegem tere

Végtelen a Csend lélegző szíve

Szeressetek úgy, ami szeretet

Elfogadva csak minden életet

Szabadon....

 

Mélység magasság és kiterjedés

Táncoló lélek Minden örömén

Szeretve most úgy, ami szerelem

Szépséget látva tisztán, teljesen

Szabadon....

 

Egyszerű a Lét, minden elsuhan

Minden pillanat van csak, ahogy van

Nincsen elvárás, nincs megfelelés

Csak a szeretet, mi életbe hív

Szabadon....

 

Felnyílva lelkünk igaz örömén

Végtelen áldás minden, ami él

Szenvedély szárnyán táncunk parttalan

Öleljük hát át minden álmunkat

Szabadon....

 

Ég a Földdel Egy, tiszta naparany

Lélegzetünkkel nyit új utakat

Szárnyaink csendjén Nap a Holddal él

Teljesség tüze CsillagFöld lelkén

Tiszta varázslat szíveink lángján

Boldogság béke szerelem áldás.

 

Otthonsugaras drága szent élet

Minden örömén táncoló lélek

Szivárványlángú igazak köre

Minden megáldva, minden szeretve

Itt és most

Szabadon....

 

Lelkem aranya átragyog a világokon, a szerelem Lelke lelkemen él. Itass át lángoddal most mindent, tiszta Fény! A pillanat lélegzete Otthont teremt. Te tisztán sugárzó végtelenül Kedves, itass át élettel most mindent, Drága Lelkem, ki Vagyok, Aki Vagyok ~ Szabadon.

 

 

(Létmosoly)

“köszönöm, hogy vagy!”

 

Fel kellett nőjek a saját életemhez, fel kellett nőjek a saját lelkemhez.

 

Valójában sosem tudtam megfogalmazni milyen emberre is vágyom. Tudod, biztos tőled is megkérdezték már ezt, legalább egyszer. Mindig másképp tisztultak le bennem a dolgok. Mindig tanultam valami teljesen újat. Mindig határokat feszegettem, és leginkább mindig a saját határaimat feszegettem.

De titkon éreztem, hogy nekem kell felnőni a feladathoz. Nekem kell eljutnom arra a pontra, hogy képes legyek értékelni a másikat. Be kellett látnom, hogy mennyire fontos mérföldkő ez.

Felismerni és meglátni magadat a másikban. Felismerni és megérezni magadat a másikban. Ha figyelsz, akkor tényleg ráfigyelni. És nem kifelé kacsintgatni. Nem elveszni a külvilágban. Nem csak akkor jelen lenni, amikor az érdek úgy kívánja. Nem csak akkor jelen lenni, amikor valami hirtelen jött, soha meg nem élt érzést tapasztalunk, és az érzést vágyjuk, nem az ember jöttének valódiságát látjuk. Nem csak akkor jelen lenni, amikor szép szavakkal halmoznak el, miközben a tettek mást mutatnak.

Fel kellett nőjek ahhoz, hogy képes legyek egy kapcsolatot majd úgy működtetni, hogy abban a hiba nem hiba, hanem két ember megoldandó feladata.
Fel kellett nőjek a másik félhez azért, hogy megérezzem, kinek tárulkozom majd ki. Kinek nyithatom meg a lelkem. Ki lesz az, aki képes kezelni ezt. Akit ez nem megijeszt. Aki emiatt nem furának tart. Aki emiatt nem sajnálni akar majd. Aki emiatt igazán lát majd, és aki a falaimat velem bontja és nem gőzerővel akarja betörni.

Aki hagyja, hogy szabadon legyek, és biztosan tudja, hogy este mellé térek nyugovóra. Mert az ő biztonsága, az én biztonságom is lesz majd, és az ő bizonyossága, az én bizonyosságom is lesz majd.
Fel kellett nőjek ehhez a feladathoz, hagynom kellett, hogy nyúzzanak, tiporjanak, tépjenek, hogy rossz döntésekbe belemenjek, hogy az érzéseimet felülírjam, hogy egy keserédes karomból évek alatt, de kiszabaduljak és hogy tudjam mi is az, amire én valójában vágyom.

Ha nem fájt volna ennyire, nem tudnám mi számomra az az érték, ami annyira vonz, hogy ne akarjam elengedni. Ha nem fájt volna ennyire, nem tudnám mit érek magamnak. Ha nem fájt volna ennyire, talán minden más lenne. Nem ennyire tudatos, nem ennyire könnyed. Már nem játszmázok, és nem hiszem azt egy játszmáról, hogy az valóságos pillanat lehet.

Fel kellett nőjek magamhoz, a saját életemhez, a saját döntéseimhez, fel kellett nőjek a saját lelkemhez. Megérteni, hogy amikor válaszút van, az engem szolgál. Fel kellett nőjek ahhoz, hogy képes legyek elfogadni a jót, elhinni, hogy én ezt megérdemlem, hogy nekem ez jár. Fel kellett nőjek ehhez a földi élethez. Semmit nem csinálnék másképp, nem akarnám, hogy kevésbé fájjon, mert ha ez nincs, én talán sosem érteném meg azt a kijelentést: “köszönöm, hogy vagy!” és újra elmenekülnék.

(Musa Dóri)

Hálás lesz érted minden nap...

 

Egy nap te leszel a legjobb dolog valaki életében…

Egy nap te leszel az ok, hogy valaki újra hisz.

Egy nap te leszel az ok, hogy újra hisz magában, az igaz szerelemben, abban, hogy megérdemli a jót. Mert te leszel az, aki rávilágít az értékekre, amelyeket elrejtett, és azokra a dolgokra is, amelyeket elhanyagolt, vagy talán soha nem is vett észre.

Egy nap te leszel az, akit valaki keres, és akit valaki megtalált.

Az a valaki leszel, akinek létezésében nem is hittek, akiért átkutatták az egész világot, és akiről azt hitték, hogy soha nem jön el. Te leszel a tökély, valaki más mindene. És megtesz majd mindent, hogy megtartson.

Egy napon te leszel az ok arra, hogy valaki maradjon. Hogy ne fusson el, hogy ne bújjon el többé az emberek és a világ elől. Miattad köt majd békét önmagával, és miattad akar majd megállapodni. Arra leszel képes, amire más eddig nem volt. Te leszel a kivétel, és TI lesztek a mese, amit örökül hagytok az unokáitoknak.

Egy nap, valaki rajtad keresztül fogja megismerni, hogy milyen a szerelem.

Nem mérgező, nem egyoldalú, nem fájó, és nem boldogtalan. Könnyű lesz és egyértelmű. Szenvedélyes és nyugodt egyszerre. Olyan, amilyet előtte még nem tapasztalt meg.

Csak veled.

Egy nap te leszel a legjobb dolog, ami valakivel megtörténik. Hálás lesz érted minden nap. Értékelni fogja, hogy az élete része vagy, mert tudja, hogy milyen volt nélküled. Hogy milyen volt, amikor még nem voltál.

Tudni fogja, hogy kincset talált, érteni fogja az értékét. Nem pazarolja el. Nem tékozolja el, és nem veszi készpénznek.

Boldog lesz, hogy az élete része vagy.

Egy nap megérted majd, hogy miért mentek el a többiek, hogy mért nem voltak MÁSOK jók neked, és miért nem tartott tovább a többi kapcsolatod.

Egy nap értelmet nyer, hogy miért Ő az, aki végig veled marad.

(Written By Goodstuff )

Az ember idővel megérti...

 

"Alig ismered, mégis vonz, erősen vonz magához, és te is vonzod magadhoz őt. A levegő szinte vibrál köztetek, olyan erősen, hogy mindenki más is érzi. Ez a kémia, és még sokkal több. Az igazi kémiánál a fizikai vonzalom mellett a lélek és az elme is kapcsolódik. Az ember idővel megérti, hogy a szerelem nem egy hatalmas fellángolás és testi vonzalom, hanem egy lélekben létrejött szövetség, melyben önmagát találja meg. Rájön, hogy az igazi szerelem nem feszültséget és félelmeket hoz, hanem biztonságot és megnyugvást. Mindig célba akartam érni, de most boldog vagyok, hogy úton lehetek. Felfedeztem, elindultam rajta, ás rájöttem, hogy maga az út a cél. Az út. ami Haza vezet. Hála érte Istennek. S ha ez mind megvan, egy lépéssel közelebb vagy ahhoz, hogy megtalálj valakit, akit örökké ölelhetsz."

 

(Kun Orsolya)

"Legyen menedéketek a szeretet...

 

"Legyen menedéketek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek."

 

(Wass Albert)

Lelki társ – Egy életen át

 

Lelki társ – Egy életen át

 

A lelki társak olyan okok miatt bukkannak fel az életünkben, amelyek gyakran a lélek földi létének céljával és spirituális előrelépésünkkel kapcsolatosak. Teljesebbé teszik az életünket azzal, hogy intuíciókat és feltétlen szeretetet közvetítenek, és mellettünk állnak a nehéz időkben. Gyakran váratlanul jelennek meg, összhangban a saját történéseinkkel, mintha valamilyen spirituális vonzástörvény vezérelné a dolgot.

Amikor az ok, amely hozzánk vonzotta őket, megszűnik, szabadon dönthetnek, hogy velünk maradnak vagy továbbmennek. Ha csak egyikük is veled marad egész életedben, mint mély lelki társ, az áldás, amelyért hálásnak kell lenned.

A szakadatlan kutatás a minket kiegészítő egyetlen tökéletes ember után az „én” egyik legvonzóbb tévedése. A lelked nem áll feltétlen összeköttetésben egyetlen más emberével sem. Valójában sok ember van a földön, akik azért vannak itt, hogy vezessék a lelkedet az utazása során, és segítsenek abban, hogy életedet egy kozmikusabb nézőpontból láthasd.

A lelki társ felismerése nem bonyolult.
Gyakran különleges pillantásukat vesszük észre, és egy belső tudást tapasztalunk a köztünk lévő lelki kapcsolatról. Amikor ilyen emberrel találkozunk, úgy érezhetjük, mintha elektromos áram futna végig a testünkön, jelenlétében nyugalmat érzünk, és egy mély húrt pendít meg a szívünkben. Érezhetjük azt is, hogy már régóta ismerjük az illetőt, anélkül, hogy korábban valaha is találkoztunk volna.

Ezt az ismeretségérzést és a lelki társsal való együtt-rezgést így fogalmazta meg Mauláná Dzsalál ad-Dín Rúmí szúfi költő:

„Abban a percben, amikor életem első szerelmi történetét meghallottam, elkezdtelek keresni téged, nem tudván, milyen vakon cselekszem. A szerelmesek nem találkoznak végül valahol. Mindvégig egymásban élnek.”

A lelki társakkal kapcsolatban az időnek és a távolságnak nincs jelentősége. Ha lelki társunkat csak évente egyszer látjuk, az újabb találkozáskor akkor is úgy érezzük, mintha sosem váltunk volna el. Ez a megtapasztalás a jelenben van, és nem a jövőre irányuló várakozásban. Ezen felül a lelki társak között létezik egy tiszta energiakötelék, amit nem kell egy kapcsolat fizikai paramétereivel kifejezni. Az ilyen emberekkel kapcsolatban úgy érezzük, hogy közösen kapcsolódunk az isteni forráshoz.

Ahogy Jogananda írja:

„Az igaz barátság olyan tökéletesen egyesít két lelket, hogy azok tükrözik a nagy egész egységét és annak isteni természetét.”

A szívvel-lélekkel megélt kapcsolat sikere azon múlik, hogy képesek vagyunk-e tökéletesen szeretni, elfogadni, fenntartás nélkül kifejezni magunkat, és tudunk-e bízni a forrásunkban. Amint felismerjük magunkban ezeket a képességeket, kinyilváníthatjuk azt a szándékunkat, hogy egy mély lelki kapcsolatot hívunk az életünkbe.

(Debra L. Reble)

A tökéleset keressük...

 

A tökéleset keressük. A megismételhetetlent. A váratlant. A szemet és lelket gyönyörködtetőt.

Azt keressük, aki mellett végtelen boldogságot, bizsergést érzünk, akivel a szívünk megnyugszik, és otthonra lelünk az övében.

Keressük a vágyaink megtestesülését, a nagy szerelmet. Amiért érdemes, mindent érdemes.

Mert élni csak akkor jó, ha van kivel és van kiért, ha együtt tesszük, egymással és egymásért. Ha megoszthatjuk valakivel a vágyainkat, terveinket.

Akivel családot alapítunk, akivel a kötelékünk tovább él a gyermekeinkben.

A tökéleteset keressük.

De ki a tökéletes?

Nem az, akiről a divatlapok beszélnek, nem az, aki a könyvek lapjain kel életre, s nem az, amit más mond, hogy jó nekünk.

Tökéletes az az ember, akivel önmagunk vagyunk, és semmit, de semmit nem szégyenlünk az ég világon, amikor vele vagyunk. Sem a gondolatainkat, sem a mondanivalónkat, sem a megjelenésünket.

Tökéletes az az ember, akit akkor is szeretünk, ha felidegesít, ha nem egyszerű vele, mert a világ minden kincséért sem adnánk.

Aki mellett nem érezzük kevesebbnek magunkat, hanem pont jónak, és aki mellettünk azt érzi, elég.

Tökéletes nincs, és mégis van, mert pont attól lesz tökéletes, hogy teljesen tökéletlen, de a világot jelenti számunkra, az otthont, a biztonságot, és mindent, ami egy őszinte kapcsolat legjava.

 

(Agárdi Zsóka)

Mindannyian erre vágyunk...

"Legtöbbször mit sem tudunk a belső szépségről. Nincs türelmünk kivárni, a felszínt meg ritkán kapargatjuk. Megelégszünk azzal, amit látunk. Pedig ahhoz, hogy valakit megismerhessünk, meg kell fejteni a lelkét. Még ha ez óriási feladat is, akkor is le kell hámozni a külső burkot. Talán erre jó a szerelem. Annyira vágyunk megismerni minden porcikáját egy idegennek, hogy időt, erőt nem kímélve rajongani kezdünk szavaiért, mozdulataiért.

Ezért a legszebb a kapcsolat kezdete. Érdeklődésünk kibontja a másikat. Olyan lágyan és finoman, hogy a magas fal nem omlik össze, hanem a finom réseken szivárog be a figyelem. Mindannyian erre vágyunk. A kíváncsiság, amellyel a virág nyitja szirmait, hogy a nap felé forduljon…Kevés szebb látvány van ennél. Pontosan ilyen az emberi szív is. Csak a fény felé fordulva tud életre kelni. Ehhez a fényhez pedig szükség van egy másik tekintetére, ölelésére."

 

(Imre Hilda)