"Attól, hogy a kenyerem javát már megettem, minden jogom megvan arra, hogy jól érezzem magam, hogy néha őrült dolgokat tegyek, hogy azt csináljam, ami nekem a jó. Tudjuk, hogy csak a test öregszik, a lélek sosem, a fiatalságodat örökre megőrzöd a szíved mélyén. Ha kívül 50 vagy, attól belül még lehetsz 20.
Kézen fogtál, a szemembe néztél és azt mondtad minden rendben lesz. Megmutattad a lépéseket, próbáltam elkapni az ütemet, de szívem túl gyorsan kalimpált, ráadásul zúgott a fejem. Az óramutató is megállt, úgy várta, el tudjuk-e járni első táncunk.
Mi még botladoztunk, szeretni és becézni próbáltuk egymást, szavak helyett pillantásokkal.
Ragyogott a szemed, éreztem földöntúli boldogság jár át, én csak téged, te csak engem láttál, lelkeink egymáshoz kapcsolódása megkezdődött. Egyszerre világossá vált: te leszel a társam, akivel együtt fogok végighajózni az életen.
Minden egyes lépés elsajátításával, alaktalan amorf alakokként olvadtak bele a feledés ködébe mindazok, akik csak fél szívüket adták nekem. Felülírtad szerepüket az életemben azzal, hogy megfogtad kezem és megnyerted szívem.
Éreztem, nincs visszaút, a lelkem kapuja kitárul előtted. Megszületett a pillanat, amiért ha egyszer távozom a földi létből és életem filmjét nézem, megállítom a percet, mert ott, és akkor megadtuk magunkat a nagy betűs Szerelemnek.
Szavakká formálni nem tudtam, hogy miért, mert csak éreztem: veled képes leszek végigtáncolni az életet.
Mert te vagy a végzet és a férfi, aki után mindig epedtem, és akit mindig kerestem.
Sokáig vártad, hogy elkapjam a ritmust és ráébredjek: te csak velem akarsz táncolni. Persze amint megértettem ezt, suhantunk a parketten. Véget ért az első táncunk, lassan megállt a forgás, szívünk normál ütemben dobbant és újra éreztük, van világ körülöttünk. Lelkeink egyesültek, s ehhez belénk vésődtek a lépések és a dallam ahhoz, hogy végig tudjuk táncolni az egész életünk…
(Zoé)
Segítsen az Isten, hogy jó barátok keze mindig legyen elérhető a számunkra, közös emlékeink hozzanak mosolyt az arcunkra, és engedjük, hogy lelkünk időnként feloldódjon a közös együttlétben. Segítsen, hogy a meghitt pillanatokat tudjuk megőrizni, mert ezekből az érzésekből tevődik össze az életünk. Becsüljük meg azokat, akiknek fontosak vagyunk, és engedjük el azokat, akiknek nem. Nézzünk szívünk szemével, mert a jóságot csak szívünkkel tudjuk látni. Segítsen az Isten körülnézni és boldognak látni mindazokat, akik szeretetünket viszonozni tudják.
(Deverdics Éva)
Amikor szeretsz…💕
Ha szeretsz valakit, nem hagyod, hogy a romantika elhalványuljon köztetek. Nem bánsz a szerelmeddel hercegként vagy hercegnőként kezdetben, majd hanyagolod el, ha már azt gondolod, biztosan a tiéd.
Ha szeretsz valakit, nem veszed a jelenlétét természetesnek. Nem felejted el, milyen szerencsés vagy, hogy ő veled van.
Amikor szeretsz valakit, minden egyes nap erőfeszítéseket teszel érte.
Néha ez azt jelenti, hogy apró dolgokat teszel meg neki, például elmosogatsz, mert ő későn ér haza, vagy felszerelsz egy polcot, amire régóta vágyott.
Máskor meg hordod azt a pulóvert, amit tőle kaptál, annak ellenére, hogy kicsit sem tetszik, mert a színe borzalmasan sápaszt, vagy üzenetet küldesz neki egy gyorsétterem elől, hogy mit enne, mert szívesen viszel neki.
Amikor szeretsz valakit az erőfeszítés néha abból áll, hogy nevetsz az após borzalmas faviccén, hadd örüljön ő is és az édesapja is. Néha pedig abból, hogy olyan filmet választasz a moziban, ami a párodat érdekli, de téged nem annyira.
A szeretet kifejezése néha csak egy bók az új frizuráról. Máskor pedig az erőfeszítés azt jelenti, hogy viszed a párod táskáját, hogy a keze szabad lehessen. Vagy egy kedvenc süti a sarki cukrászdából, mikor nincs semmiféle jeles alkalom.
Néha az erőfeszítés azt jelenti, hogy kilométereket kell megtenned, hogy meglátogassatok egy rokont vagy barátot, vagy el kell menni valamilyen különleges eseményre, amin egyáltalán nem is szeretnél részt venni, mert tudod, hogy ez boldoggá teszi a kedvesed.
Amikor szeretsz valakit a kapcsolatért dolgozni kell. Küldeni egy üzenetet, ha késel, hogy a másik ne aggódja halálra magát. Meglepetésszerűen telefonálni, hogy a másik érezze, gondoltál rá, vagy csak azért, hogy halld a hangját.
Kimutatni a büszkeséget, amiért veled van, a szeretetet, amit érzel, a kötődést, ami köztetek alakult.
Néha az erőfeszítés csupa apró dolgokat jelent, azokat a dolgokat, amelyek két másodpercig tartanak. De néha éppen ezek az apróságok számítanak a legtöbbet.
(Mirage)
Egy nap találkozni fogsz valakivel, akinek a mosolya és a hangja a pillangókat felreppenti, nem csak a gyomrodban, de az egész testedben. És meghalsz a boldogságtól és az örömtől.
Egy nap majd találkozni fogsz valakivel, akivel könnyű nevetni és nem szégyen sírni. Akivel nem félsz az ismeretlenbe ugrani és aki elkap, ha mégis elesnél.
Egy nap majd találkozol valakivel, aki végigcsókol, megsimogat. A gödröket is, a dombokat is, és szeretni fogja mind. Minden kis hibát, hisz azok is hozzád tartoznak. És ő tudni fogja ezt.
Amiktől hirtelen megtelik a tüdőd levegővel, és kiabálni akarsz. Az egész világnak. Kikiabálni, hogy végre megvan!
Egy nap majd…
Talán már holnap. Vagy egy mogorva hétfőn, mikor a
kávé a blúzodra borul, és mindenhonnan elkésel, és úgy érzed, a világ
ellened van. Talán akkor majd épp szembe jön, és rád nevet. És azt
mondja majd:
– Istenem, milyen gyönyörű vagy!
(Kun Orsolya)
Mindig. Csak téged
Szeretlek.💕A kezed, az arcod, sokszor komoly vonásaid. Szeretem képzeletbeli mosolyod hajlását, a szemedben megjelenő nevetést. Szeretem a szád sarkában kunkorodó ráncot, a borostád sercenését a tenyerem alatt. Szeretem a szeplőket, amik nyáron a napfényben táncot járnak, és a hangod, ami megsimogat, betakar.
Szeretlek. Mindig téged.
A hajad őszülését, azt a néhány kóbor fehér hajszálat. A karod, ami átölel, a vállad, ahogy felém hajlik. Szeretem a szemüveged, ahogy az orrod hegyére csúszik, és a mozdulatot is, ahogy türelmetlenül visszatolod, miközben olvasol.
Igen, csak téged. Szeretlek kívül és belül.
Szeretem, ahogy békében vagy önmagaddal, mégis képes vagy változni, szeretem, ahogy felfedezem új és újabb színeid. Szeretem határozottságod, gyengédséged, és azt ahogy a világra reagálsz. Még a rossz kedved, a morgásod, a türelmetlen reggeleket veled is szeretem.
Mélyen és egyszerűen, mindenféle felszínes sallang, ígérgetés és nagyjelenet nélkül. Szeretem, ahogy meghallod és érted a párnába elsuttogott álmaim, kezeled szédült hisztijeim, amiket sokszor még én magam sem értek. Szeretem, ahogy a tenyereden tartod a szívem, és gondolataid közt a nevem.
És szeretem, ó még mindig, évek után is ahogy kezed végigsimít a gerincem vonalán, hogy aztán megmutassa, a vágyat, az izzást, ami köztünk ég.
Mindig csak téged. Szeretlek.
És a képet is, amit elképzelek arról, hogy majd apa leszel. Arról, ahogy karjaidban tartod a kincsünk, akit óvó türelemmel nevelsz. Akinek a lépteit vigyázod, vágyait hallgatod. Aki majd ugyanúgy támaszkodhat rád, ahogy én teszem, mert te ott leszel. Erősen és határozottan, ahogyan azt egy apának kell.
Szeretlek.
A kezed, az arcod, komoly vonásaid. Képzeletbeli mosolyod hajlását, a szemedben megjelenő nevetést. Szeretem a szád sarkában kunkorodó ráncot, a borostád sercenését a tenyerem alatt.
Szeretlek, és ez mindig így marad.
(Mirage)
Téged választott
Ismered azt az érzést, amikor csak nézed, ahogyan alszik és a szívedből hirtelen eltűnik minden más, és megtöltődik vele?
Amikor végtelen hála önti el a lelked, hogy küldte őt neked az ég?
Mert szeret, támogat, és tudod, tisztelettel fog bánni veled, mert ezt érdemled. Mert úgy döntött, téged választ, rád bízza a titkait, a vágyait. Hogy a kezedbe teszi a kezét minden este, hogy úgy őrizhesd az álmait. Hogy képes érted változni, ha arra van szükség, és te is odafigyelsz arra, hogy mi a jó neki.
Ismered azt az érzést, amikor rohanás közben is muszáj magadhoz ölelned, akár percekig is, mert annyira jól esik a karjai között lenni, hogy szinte egy egész napra feltölt, táplál, éltet?
Két ember, akiknek érzései óvják, védelmezik egymást, mint egy láthatatlan szál, akkor is, ha nincsenek együtt. Téged választott, hogy ebben a nyakatekert, érthetetlen, nehéz, sokszor fájdalmas, mégis gyönyörű életben társad legyen. És semmi másra nem vágysz jobban, minthogy boldoggá tehesd, annak lásd minden áldott nap.
Hogy büszkévé tedd a sikereiddel, és azt érezze, a megérdemelt nő áll az oldalán. Aki mellett nem kell félnie, aki ugyanígy védelmezi, társa, aki rábízza a titkait, a vágyait, szereti és támogatja.
S azt gondolod, mindent meg szeretnél adni, mert egyszerűen ezt érdemli?
Nézed, közben hallgatod az édes kis horkolását, mert hulla fáradt a sok munkától, és tudod, hogy minden szenvedésedért ő neked az élet ajándéka.
Ismered ezt az érzést?
(Agárdi Zsóka)
