Mondd
Mondd ülsz e velem a gyertya lángjánál,
csendes kis tornácán a falusi háznak,
hol a recsegő gerendák az égig kúsznak,
a fűben ciripelő tücsökhadak másznak.
Mondd akarod e nézni onnan a Holdat,
kezedben egy pohár, száraz borral,
halkan, suttogva beszélgetni egész éjjel,
nem törődve ezzel az elrontott korral.
Mondd szeretnél e vastag pokrócba bújni,
megpihenni mellkasán a sötét éjnek,
ugye mi nem állunk be abba a sorba,
hol az emberek már szeretni félnek.
(Dóró Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése