Ne akard előre kitalálni, hogy lesz, mert úgyis nagyrészt másképp alakul majd. Csak arra figyelj, hogy benned legbelül, a szívedben lévő érzet mit jelez? Mert ott van.
Pontosan tudod, érzed, hogy nem vagy jó helyen, nem jó az irány, nem ott leszel majd, ahol most vagy. Tudod, hogy merre húzna, akkor is, ha látszólag értelmetlen, megvalósíthatatlan. Még a következő lépést is szinte tisztán érzed, amit tenned kellene, de elodázod, nem mered megtenni. A félelmet és az egy helyben maradáshoz ragaszkodást az kelti, hogy nem találunk kapaszkodót és garanciát arra, hogy hogyan lesz azután. Mi van ha rosszabb lesz? Mi van ha nem olyan biztonságos? Mi van, ha mégsem sikerül? Miközben érzed, tudod...hogy tenned kell, mert nem maradhat így.
Az a belső sürgetés, feszítés, amit érzel, maga az Élet, a Lelked maga, amely jelzi a feléd tartó változást. Ezt érezzük meg ilyenkor. Ebben légy biztos. Ennek érzetét erősítsd, mert ez lesz az egyetlen helyes útjelző. Nem Neked kell kitalálni - hagyd, hogy mutassák az utat. Mindig van jelzés, mindig van segítség. Néha egyik pillanatról a másikra érkezik meg egy gondolat, egy ember, egy támogató erő hirtelen.
Ha pedig épp nincs, ha épp nem történik semmi, ha úgy érzed minden beállt és nem halad, az nem azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálsz, csak azt, hogy valaminek még nincs ott az ideje.
Türelmet tanulni. Tanulni megvárni az Életet. Együtt rezegni vele, lépést tartani, az Egónk rohanása és mindent megoldani akarása helyett. Ez mind-mind félelem...pedig ha hagysz helyet és időt az Életnek, mutatja az utad.
Ölelés,
Ila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése