가을의 전설(Fall of Legend)

A nyugalom, a csend és a béke ...

"Amíg az ember fiatal,tökéletes akar lenni.Fontosnak érzi. Aztán az évek elrepülnek és már egészen mást tartunk fontosnak. A nyugalom, a csend és a béke az, ami boldoggá tesz, meg a napfény, a gyönyörű virágok, ahogy csendben nyílnak, hogy elkápráztassanak bennünket!"

 

(Szép idők)

“Ott kezdődik a szeretet...

 

“Ott kezdődik a szeretet, ahol már nincs ajándék, amelyre számíthatunk.”

 

(Antoine de Saint-Exupéry)

Egy reggelen felébred az ember...

 

"Azt kérdezed mire vittem?

 

Az emberek mindig ezt kérdezik.

Ez lett a fontos, ez szab meg valakit, így néz a társadalom, tudom én jól. Így leszel senki, vagy valaki.

Szóval azt kérdezed mire vittem?

Ahogy a legtöbb ember kérdi, úgy valójában semmire.

Nem vittem semmire. Nincs nagy házam, luxus autóm, nincs meg az álom meló. Nem lettem sztár ügyvéd, nem lettem élsportoló vagy híres. Még sikeres sem, ami a sikert jelenti bizonyos körökben.

Az átlagos emberek egyszerű életét élem.

Nem vittem semmire.

De ha túl nézek mindezen, akkor vittem a lelkem minden terhét. Vittem a sérüléseim, vittem a sebeket és vittem a hitet is, hogy van gyógyulás és van út a kilátástalanság legsötétebb óráiban is. Vittem az elszenvedett traumákat. Az enyémeket, a családomét, a nagyapámét és az ő nagyapjáét is, néha emberekét, akiknek nem volt erejük vinni a sajátjukat és olyanokét is, akik velem vitették, én meg nem tudtam azt mondani, hogy ne haragudj, nem bírom el.

Vittem a bántásokat, vittem a betegséget és vittem néha olyan fájdalmakat is, amiket nem értettem, hogy miért nekem kell vinni.

Aztán egy nap, amikor már jó messze viszi az ember a sok súlyt, és eléggé megrogyik alatta, akkor ébredni kezd.

Egy reggelen felébred az ember. Minden olyan átlagos, minden olyan együgyű. Mégis valami történik.

És akkor tudtam.

Tudtam, hogy lehet vinni a más terhét, de nem áldozat. Hanem szeretet.

Lehet vinni a saját terhem, de nem balsors, hanem feladat.

Lehet vinni a múltat, de nem tragédia, hanem növekedés.

Lehet vinni a sötétséget, de nem vakság, hanem út a fény felé.

Lehet vinni az otthontalanságot, de nem elveszettség, hanem vándorlás a hazatalálásig.

A láncokat is lehet vinni, de nem rabság, hanem esély a szabadulásra.

És lehet vinni lelkemben a világ összes szépségét. A fákat, a szél zúgását, a frissen szedett gyümölcs zamatát, a halkan szitáló eső nyugalmát, barátaim nevetését, családom békéjét, a szerelmet, mi ha fájt is, csoda volt, gyermekek szemében a tisztaságot, idős emberek tekintetében a bölcsességet.

És én tanulom vinni magamban a világot.

Minden rezdülésével.

Mert elbírom.

Tudom, azt gondolod sikertelen életet élek.

Az én sikerem, hogy élhetek, fejlődhetek, elbukhatok, újra kezdhetem, lehetek jobb ember. Hogy van ki szeret és vannak, akik engedik, hogy szeressem.

Újra azt kérded mire vittem?

Hát ennyire.

És amikor elcsitul bennem a világ zaja, és pillanatokra béke lesz,

nekem ez tökéletesen elég. "

 

(Lőrinczi Emese)

Soothing music for nerves🌿 healing music for the heart and blood vessels...

"Életed próbatételek sorozata...

 

"Életed próbatételek sorozata. Bajod, kudarcod, nehézséged és fájdalmad nem értelmetlen. Valamiért kaptad. Azért, hogy több legyél: gazdagabb, fényesebb, valódibb, szeretetre méltóbb. A szó igazi értelmében boldogabb. Hogy hazatalálj..."

 

(Müller Péter)

"Nem az a lényeg, hogy hol vagyok...

 

"Nem az a lényeg, hogy hol vagyok, az a lényeg és igazán fontos, hogy a békességet megtaláljam.Körülöttem és magamban."

 

(Szép idők)

Ami valójában vagy, az a lelked...

 

Ami valójában vagy, az a lelked, nem a tested. A test csupán egy hordozó, ami segít megtapasztalni a fizikai világot mindennapjaid során.

(Robert Lawson)

Az életet élvezni kell, szeretni a mindennapokat...

 

Az életet élvezni kell, szeretni a mindennapokat és mindent, ami körülvesz minket, megtanulni elfogadni és hálásnak lenni érte, mert minden azért történik, hogy segítsen nekünk, még ha ez olykor elképzelhetetlen is.

(Robert Lawson)

 

Ne végy mindent a szívedre

Ne végy mindent a szívedre, amit hallasz. Felelős vagy a gondolataidért, az érzelmeidért, ugyanúgy, mint a cselekedeteidért. Csak rajtad múlik, hogy egy életen át, hordozod a terheidet, vagy leteszed őket. A gonoszság sok emberben lakozik, ők azok, akik szeretnek sértegetni, vitatkozni, másokban hibát keresni, gyűlölködni. Nem érdemes bűntudatot érezni, sem vitába szállni, vagy összeszorított foggal, mindent elviselni. Csak észre kell venni a boldogtalanságukat, kínlódásukat, ahogy a bennük lévő dühöt, haragot, sértettséget, kishitűséget, szeretetre való képtelenségüket, a külvilágra zúdítják, hogy kis időre megkönnyebbülhessenek. Képzeld el, hogy az az érzelmi hurrikán, melyet feléd árasztanak, mind ott van szívük mélyén, és saját magukat mérgezik vele. Hát nem szánalomra méltók? Nehéz nem reagálni a sértésekre, de történjen bármi, maradj nyugodt, mosolyogj szélesen és hívd segítségül a humorodat. Érezd magad többnek náluk, és meglátod ki fogod vívni a tiszteletüket!

(Deverdics Éva)

Ezt hívják sorsnak, amelynek vannak „szeretem" és „nem szeretem" eseményei...

 

 "Jó, ha tudod, hogy életed minden eseménye nem véletlenül történik." A bölcs magyar nyelv azt üzeni, hogy attól, hogy te nem „vélted", meg kell történnie.Ezt hívják sorsnak, amelynek vannak „szeretem" és „nem szeretem" eseményei, a lelkünkbe írt forgatókönyv szerint, amelyben rejtélyes okból mások is benne vannak. Véletlenül megismerkedsz egy idegen emberrel, aki később a szerelmed, társad lesz, és ha ez tartóssá válik, látod, hogy az ő forgatókönyvébe te is bele voltál írva. A mélylélektanban a véletlen eseményeknek komoly üzenetei vannak, legyenek azok jók, vagy rosszak. Nem véletlenül esel el, nem véletlenül nem indul el a vonat, leszel beteg, vagy gyógyulsz meg, nem véletlen, hogy életed eseményei hogyan alakulnak. Ha azt mondod, pech vagy mázli, csak azt jelzi, hogy nem ismerted fel a történet sorsszerűségét. Véletlenül megismerkedsz egy idegen emberrel, aki később a szerelmed, társad lesz.". 

(Müller Péter)

"Ne félj eljutni a fájdalom mélypontjára"

 

"Ne félj eljutni a fájdalom mélypontjára"

"Néha a patakokban ömlő könnyeink gyógyítanak meg, és a már elviselhetetlen szenvedésből születünk újjá és felszabadult, boldog emberré."

Ha már fáj a lelked vagy a tested, ne félj eljutni a fájdalom mélypontjára, mert ott tisztulsz meg, onnan születik a gyógyulás. Úgy hívják ezt a ,,Nem bírom már!" állapotot, hogy katarzis. Ne félj tőle. Most születsz ujjá. Most veted le túlélt hernyóbőrödet, és lesz belőled szabad, színes pillangó. Sírjál, sírjál, sírjál, ne tartsd vissza! Amikor megszületünk, akkor is bömbölünk, torkunk szakadtából, mert az életért éppúgy, mint minden szépért, boldogságért és örömért, az ember könnyekkel fizet.

 

(Müller Péter

Ha (...) rosszat hallasz valakiről, óvakodva hidd el...

 

Ha (...) rosszat hallasz valakiről, óvakodva hidd el. A hírnek s pletykának gyakran semmi alapja nincs s a legtöbb esetben nagyítva s eltorzítva terjed tovább. Az emberiség általában és az egyes emberek is nem ritkán olyan jók, minők lehetnének s lenniök kellene, de ritkán oly rosszak, minőknek őket a gonosz akaratú rágalom festi. És ha kénytelen vagy is elhinni a hallott tényt, mert valóságán lehetetlen kételkedned, ne ítélj azonnal, ne kárhoztass kíméletlenül. A hír, még ha való is, csak magát a tényt mondja el, s hallgat azon előzményekről, melyeknek talán kényszerítő hatalma a tényt előidézte s melyek a tettet magát gyakran más alakban tüntetik elő.

(Deák Ferenc)

Idővel az ember megérti...

 

“Idővel az ember megérti, hogy minden történés a fejlődését szolgálja.

Minden ember, aki bántott, csupán feladatát teljesítette, szembesített önmagammal.

Az ember egyszer megérti, hogy a biztonságot nem keresnie kell, hanem megtalálnia önmagában. Mindegy, ki mit mond, a valóság a tettekben nyilvánul meg.

Az ember idővel megérti, hogy a szerelem nem egy hatalmas fellángolás és testi vonzalom, hanem egy lélekben létrejött szövetség, melyben önmagát találja meg. Rájön, hogy az igazi szerelem nem feszültséget és félelmeket hoz, hanem biztonságot és megnyugvást.

Idővel rájövünk, hogy az IGAZ emberek nem bántanak, nem aláznak, hanem biztatnak és támogatnak.

Megértjük, hogy a sors mindig azokat az embereket veti elénk, akik hordozzák a fejlődésünkhöz szükséges információkat. Minden embernek saját valósága van, attól még ő nem rosszabb vagy jobb. Csupán más.

Az ember idővel megérti, hogy nem kell mindenkit szeretnie. Elég elfogadni embertársainkat olyannak, amilyenek ők, bocsássunk meg nekik, ezzel már meg is oldódnak karmikus feladataink.

Az ember megérti, hogy az igazság sokszor csak a lelkünkben létezik, hiszen a fizikai világ teljesen mást mutat.

Idővel megtanul bízni az érzéseiben, hinni lelkének, és tisztában van vele, hogy senki más nem tudhatja, mi a jó neki, mint saját maga.

Az ember idővel megérti, hogy mindig van választási lehetősége. Mindegy, mi történt a múltban, ma mindent újraírhat. S ha megváltoznak érzései a régi eseményekről, változik a múltja, s nem lesz hatással a jövőre.

Az ember megérti, hogy mindegy, ki mit mond, csak az a biztos, amit ő megtesz. Hogy nem alapozhatja jövőjét a másik ember szavára, s nem hibáztathat mást élete alakulásáért. Ha rossz döntést hoz, nem fél kijavítani azt.

Nem beletörődik, hanem bátran változtat irányt. Tudja, ha semmit nem tesz, minden marad a régi.

Az ember idővel rájön, hogy egyedül érkezett ebbe a világba, s egyedül távozik. Hogy e két esemény között mi történik, kizárólag tőle függ. Senki nem tudhatja, mennyit tölt itt, ezért a jelenben él, kiélvezi léte minden pillanatát.

Idővel az ember megérti, hogy nem az a fontos, mit hozott a bolygóra, hanem az, mit hagy maga után...”

 

(Guzsik-Mohácsi Viktória)

Ne keresd a szerelmet, hisz az fog rád találni...

 

Maradj egyedül, míg az ember, akit legjobban szeretsz TE ma

Maradj egyedül, amíg nem tanulod meg, hogy hogyan szeresd saját magad.

Amíg ez nem történik meg, nem tudod, hogy mire van szükséged, hogy mire vágysz igazán. Tartozol magadnak annyival, hogy nem elégszel meg egy olyan kapcsolattal, ami félig jó csak neked.

Olyannal, ahol nem érzed jól magad. Olyannal, amiben csak azért vagy benne, mert meguntad az egyedüllétet. Mert sokszor voltál magányos. Mert úgy láttad, hogy mindenki más boldog, csak te vagy egyedül. Lehet, hogy nem is tudsz egyedül lenni? Lehet, hogy nem szereted magad annyira, hogy jól érezd magad a saját társaságodban?

Fontos, hogy tudjál békét kötni önmagaddal. Hogy képes legyél egyedül kávézni, reggelizni. Érezd jól magad a bőrödben annyira, hogy el tudj menni egyedül sétálni, sportolni, mozizni, ha ahhoz van kedved.

Az önbizalom és az önszeretet vonzó. Ha tudod, hogy egyedül is képes vagy bármire, ragyogni fogsz. Ha tudod, hogy jól érzed magad a bőrödben nem közelítenek majd hozzád azok, akik csak le akarnak húzni. Mert egyedül erős vagy. Független vagy. Fontos vagy magadnak annyira, hogy nem töltöd az időd olyanokkal, akik csak elvesznek, de soha nem adnak.

Ne keresd a szerelmet, hisz az fog rád találni. Fogadd el, hogy vannak olyan időszakok, amikor egyedül kell lennünk. Hogy megerősödjünk. Hogy még jobban megszeressük magunkat. El kell fogadnod azt is, hogy néha magányos vagy. Ez is te vagy. Ez is az életed része. Fogadd el. Fogadd be.

Maradj egyedül addig, amíg nem vagy benne biztos minden nap, hogy jó ember vagy. Olyan, aki megérdemli a boldogságot. Legyél a legjobb barátod, legyél magadra jó hatással.

Ne veszítsd el a reményt. Annyi szeretetet tudsz adni. Másoknak és magadnak is.

Ne gondold, hogy kötelező kapcsolatban élni, mert nem az. Sokkal fontosabb, hogy magaddal milyen kapcsolatot alakítasz ki.

Legyél jóban magaddal. Megérdemled.

Goodstuff

Kedvességed ne gyengeség, hanem erőd legyen…

 

Kedvességed ne gyengeség, hanem erőd legyen…

Akinek a szívében valódi szeretet van, az képes megnyílni mások felé, képes kitárulkozni és a szeretetével másokat is emlékeztetni a szív erejére, a szeretet fényességére.

De nem mindenki áll készen arra, hogy elfogadja ezt a szeretetet.

Azok, akik még nem járnak ott önmaguk megismerésének ösvényén, hogy meglássák: fel nem dolgozott traumáik és félelmeik sötét energiák képében öltenek testet körülöttük, s uralják őket – bábuként mozgatva érzéseiket és tetteiket – azoknak félelmetes lesz, ha meglátják annak a Fényét, akiben él a valódi szeretet.

Ilyenkor ezek az emberek lehetőséget kapnak, hogy emlékezzenek a szeretet és a Fény valódi erejére, ami a Forrással kapcsolja össze a lelküket. De emlékezés híján csak támadni fogják azt, irigységgel a szívükben, akiben saját lelkük aranyfénye tükröződik vissza, mert a veszteség és a hiány fájdalma erősebben mar szívükben, erőtlenül vergődve fel nem dolgozott traumáik démoni csapdájában.

Üres az emberi élet, ha érzelmek helyett, tárgyakkal van tele. Üres az emberi élet és kéz, ha kedvesség helyett csendes közönybe burkolózva felsőbbrendűként tekint másokra, halkan ítélkezve folyamatosan mindenki felett, aki nem olyan, mint az Ő elhazudott, tárgyakba fagyasztott, kifogásokat gyártott áldozati élete.

A csodálatos, emberi testbe született földi angyalok -empatikus, együttérző figyelemmel közelítenek az ilyen emberek felé.

Jó esetben sikerül a küldetésük, a sötét csapdájába ragadt lélek a fény erejével szabadítja ki önmagát, melyet lelkében ébreszt fel.

Rossz esetben a sötét erők annyira uralják már, hogy maró szavain, semmibe vevő pusztító csendjén, a másik teljes ignorálásával, vagy lenézésén keresztül indítanak alattomos háborút – démont kiáltva abba, akiben Fény él.

Démont kiált, mert démon van benne. Így mindenhol azt lát. Minden tett mögött, a jószándék mögött, a kedvesség mögött – hisz a sötét erők által csapdába ejtett lélek számára a szeretet a valódi veszély.

Miközben önmagát jónak hiszi. Mert nincs más esélye. Mert egész élete omlana össze, ha belenézne a traumáiból feléledő sötét arcába. Mert akkor fel kellene vállalni a felelősséget, el kellene indulni a gyógyulás útján, és saját magának hazudott tökéletesnek hitt világa omlana össze.

A Fénnyel élő ember valódi veszély az ilyeneknek, mert a Fény megvilágítja a sötétséget. A szeretet az ébresztés erejével érkezik – önmunkára, gyógyulásra, változásra és a régi elhazudott élet pusztulására szólítva fel a csapdába esett isteni lelket.

De mennyivel kényelmesebb másokat hibáztatni, másokra mutogatni, önnön tökéletességét és jóságát hirdetni annak, aki félelmében a lelkében rekedt sötét energiáktól, a magában lévő kegyetlenségtől – mert ehhez szokott egész életében – futva menekül a Valódi Igazság elől.

Ezek az emberek választanak.

S nekünk is választanunk kell: önmagunkat. Mert legyen bármekkora is a fény vagy a szeretet bennünk, az nem arra való, hogy hagyjuk, hogy azt bántalmazó szavakkal, a csendbe burkolózó elítélés és hallgatás kardjával végezze ki a lelkünket.

Bár a saját sérüléseiben tobzódó ember célja és nyugalma ez lenne. Hisz akkor megnyugodhatna annak a képzelt igazságában: már nemcsak benne, hanem másban sincs fény.

Vedd észre és engedd, hogy aki a sötétséget választja, tapasztalja meg annak az útját. Vedd észre és engedd, hogy az életét a traumái, démonai és a vaksága uralják.

De soha ne engedd meg, hogy sötétségével megmérgezze lelkedet. Elvegye a Fényedet. Ahol szavakkal, tettekkel, vagy épp semmibe nézéssel és hallgatással bántalmaznak – az nem a Te utad!

Az ilyen sötétben élő lelkek veszettül ragaszkodnak azokhoz, akiktől a sebesülésüket kapták. Mert önmagukat védelmezik a teljes összeomlástól… pedig nincs újjászületés enélkül…

Az ilyen lelkek előszeretettel pletykálnak és ítélkeznek, másokkal foglalkoznak, hisz addig sem kell rettegni attól, hogy megreped cukormázzal bevont hazug életük illúziója.

Kedvességed erőd legyen. Addig add fényed és oda, ahol látják és értékelik. S mások sötétségére tanulj meg nemet mondani. Önmagadért kiállni.

Szeretettel: Sándor Judit ~ Jóportál

Minden, amit TE adsz megsokszorozódva tér vissza hozzád!

 

Atlantisz bölcsessége

 

A puszta szándékoddal képes vagy bármit és mindent az isteni energiába meríteni. Egy áldás megszépíti a víz kristályos felépítését, és ragyogóvá teszi minden élőlény sejtfelépítését. Atlantisz aranykorában az emberek folytonosan isteni áldást adtak a barátjukra, rokonaikra, állatokra és növényekre. Ezért sugároztak ekkora nagy vitalitást magukból.

Ajánlás: áldj meg mindent és mindenkit, amivel, és akivel találkozol! Minden néma vagy hangosan kimondott áldásoddal a másikat az isteni fénybe juttatod, legyen az a barátod, ellenséged vagy egy teljesen ismeretlen ember. Ez által a szeretet megérint majd Téged, és segít, hogy megnyisd szívedet. Áldd meg a táplálékod, a vizet, az állatokat, a Tudás Fáit, hogy ezzel fényt gyújts a világban! És ne feledd: Minden, amit TE adsz megsokszorozódva tér vissza hozzád!

Használd hatalmadat, hogy fényt hozz a világba!

"Sosem lesz másik alkalom…

 

"Sosem lesz másik alkalom…

 

Ezzel ne áltasd magad. Amit ma elmulasztottál, azt már sosem pótolhatod. És máris egy nappal kevesebbet éltél. A mai séta holnap már nem a mai lesz. Eggyel kevesebb sétád lesz. És eggyel kevesebb megélt napod. Egy napot kidobtál a kukába. És az élet nem kenyér, hogy majd veszel helyette másikat. Nincs másik. Nincs másik élet, nincs másik idő. Ami ma elmúlt, azt már holnap nem kaphatod meg. Ne fogadd el a „majd lesz másik alakalom” hamis illúzióját. És velem se akard elhitetni. Mert nem lesz. Az már nem ez lesz. Az már egy MÁS alkalom. Nem MÁSIK, hanem MÁS.

Ha lesz..."

 

(Csitáry-Hock Tamás)

Csak arra figyelj, hogy benned legbelül, a szívedben lévő érzet mit jelez...

 

Ne akard előre kitalálni, hogy lesz, mert úgyis nagyrészt másképp alakul majd. Csak arra figyelj, hogy benned legbelül, a szívedben lévő érzet mit jelez? Mert ott van.

Pontosan tudod, érzed, hogy nem vagy jó helyen, nem jó az irány, nem ott leszel majd, ahol most vagy. Tudod, hogy merre húzna, akkor is, ha látszólag értelmetlen, megvalósíthatatlan. Még a következő lépést is szinte tisztán érzed, amit tenned kellene, de elodázod, nem mered megtenni. A félelmet és az egy helyben maradáshoz ragaszkodást az kelti, hogy nem találunk kapaszkodót és garanciát arra, hogy hogyan lesz azután. Mi van ha rosszabb lesz? Mi van ha nem olyan biztonságos? Mi van, ha mégsem sikerül? Miközben érzed, tudod...hogy tenned kell, mert nem maradhat így.

Az a belső sürgetés, feszítés, amit érzel, maga az Élet, a Lelked maga, amely jelzi a feléd tartó változást. Ezt érezzük meg ilyenkor. Ebben légy biztos. Ennek érzetét erősítsd, mert ez lesz az egyetlen helyes útjelző. Nem Neked kell kitalálni - hagyd, hogy mutassák az utat. Mindig van jelzés, mindig van segítség. Néha egyik pillanatról a másikra érkezik meg egy gondolat, egy ember, egy támogató erő hirtelen.

Ha pedig épp nincs, ha épp nem történik semmi, ha úgy érzed minden beállt és nem halad, az nem azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálsz, csak azt, hogy valaminek még nincs ott az ideje.

Türelmet tanulni. Tanulni megvárni az Életet. Együtt rezegni vele, lépést tartani, az Egónk rohanása és mindent megoldani akarása helyett. Ez mind-mind félelem...pedig ha hagysz helyet és időt az Életnek, mutatja az utad.

 

Ölelés,

Ila

Mondd

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mondd

 

Mondd ülsz e velem a gyertya lángjánál,

csendes kis tornácán a falusi háznak,

hol a recsegő gerendák az égig kúsznak,

a fűben ciripelő tücsökhadak másznak.

 

Mondd akarod e nézni onnan a Holdat,

kezedben egy pohár, száraz borral,

halkan, suttogva beszélgetni egész éjjel,

nem törődve ezzel az elrontott korral.

 

Mondd szeretnél e vastag pokrócba bújni,

megpihenni mellkasán a sötét éjnek,

ugye mi nem állunk be abba a sorba,

hol az emberek már szeretni félnek.

 

(Dóró Sándor)

Mit gondolsz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mit gondolsz

 

Egy jó könyv, egy pohár bor,

egy édes csók, egy párna,

nyugalom a szobában,

kizárva minden lárma.

Nincs hangos szó,

se más mi zavaró,

átölelsz,mint puha takaró.

Èrintesz, én èrintelek,

cirógatlak, dorombolsz,

nem kell szólnod,

akkor is tudom mit gondolsz.

 

(Dóró Sándor)

"A lélek abból táplálkozik, aminek örül."

 

"A lélek abból táplálkozik, aminek örül."

 

(Reinhard K. Sprenger)

Tom Jones Greatest Hits Full Album - Best Of Tom Jones Songs

Amikor

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Amikor

 

Amikor a lelkemmel szeretlek,

az több mint egy futó románc,

hiába szaladnak el majd az évek,

nem számít, hogy mennyi a ránc.

 

Amikor a lelkemmel szeretlek,

nem számít ha nem értenek,

elég ha mi cinkosan kacsintunk,

fél szavaidból is tudom, értelek.

 

Amikor a lelkemmel szeretlek,

egy magasabb szinten rezgünk,

mi érezzük a létünk lényegét,

ez az ok, hogy szerelembe estünk.

 

(Dóró Sándor)