Két karoddal

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Két karoddal

 

Két karoddal, kérlek ringass álomba,

melyből nem szeretnék felkelni többé.

Nem létezik már a keserű , ami rossz,

minden elillant és vált általad köddé.

 

Két karoddal, kérlek úgy ölelj mindig,

hogy beleremegjen a gyönyörbe énem.

Nem hittem eddig, hogy átélem ezt újra,

de valahol belül, vártam, mindig is kértem.

 

Két karoddal, kérlek most fogj erősen,

ne engedj el többé, szeretnék maradni.

Melletted megnyugszik háborgó lelkem,

és a az élet benned fog dalra fakadni.

 

(Dóró Sándor)