Az élet célja önvalónk fölismerése.”

 

Reinkarnáció, Karma 

 

„Minden elhangzott szó, gondolat, cselekedet fel van jegyezve az Akasában.

Valamennyi cselekedetünk reakciójával találkoznunk kell egyszer. A karmával nem lehet alkudozni. Meg kell fizetni minden tartozásunkat az utolsó fillérig. Néhányszor kitérhetünk előle, de elmenekülni nem tudunk.

A fizikai testbe zárt szellem gyakran nem érzi a törvény következményeit. Kitér a feladat megoldása elől, de a testből kilépő szellem már sokkal tisztábban látja a dolgokat. Hamar megismeri gyarló tévedéseit, hibáit. Kénytelen azokra gondolni, akiket megbántott, akik iránt nem tudott szeretetet érezni. Bűneinek érzése lehúzza a földre, a fájó emlékezéshez, a rideg anyaghoz. Kénytelen belátni, hogy amíg nem fizet, addig jobb sorsot nem érdemelhet.

Itt kapcsolódik bele egyik törvény a másik törvénybe. Így lesz a karma következménye az ismételt születés, a reinkarnáció.

 

„Szükség néktek újonnan születnetek” – mondja Krisztus...

„Az élet sója az önzetlen segítés.

Az élet vize a mindent átfolyó szeretet.

Az élet édes íze, a szeretetteljes odaadás.

Az élet illat fuvallata a nagylelkűség.

Az élet támpillére a meditáció.

Az élet célja önvalónk fölismerése.”

 

(Sant Kirpal Singh)

 

„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja le.”

 

Biztosan sokan feltették már a következő kérdést maguknak. Miért létezik olyan sok látszólagos egyenlőtlenség a világon? Miért nem menekülhetünk ismeretlen múltunk elől? Hová forduljunk a létezés tiszta fényéért?

Ezek az kérdések elvezetnek az akció-reakció egyetemes törvényének kutatásához. Amennyiben a szellemi energiáinkat helyes pályára vezetjük, tartós és állandó eredményt biztosíthatunk a magunk számára.

Az élőlény, minden cselekedete – tudatos vagy sem – reakciót képez, függetlenül attól, hogy gyakorlati, gondolatbeli, vagy érzelmi vibrációról van-e szó. Szavakkal, cselekedetekkel, vagy gondolatokkal éljük ezt meg...

A karma törvénye kérlelhetetlen és hajlíthatatlan természeti törvény. Ettől kivétel nélkül senki nem menekülhet. Egy bölcs magyar közmondásunk röviden ezt így fogalmazza meg: ki mint vet, úgy arat. Ez a földi élet általános törvénye...

„Te ostoba, azt hiszed, hogy amiért nincs itt senki, aki feljegyezné locsogásodat, az elvész és rejtve marad? Semmi sem vész el, semmi sem veszhet el. A legsemmitmondóbb szó, amelyet kiejtesz, az időbe elvetett mag, amely az örökkévalóságban hozza meg gyümölcsét.”

 

(Részlet: Kovács-Magyar András: Nagy Táltoskönyvéből)