Hecz János Sándor: Feleségemnek
Jaj de sokszor álmodoztam, ifjún egykoron,
lesz e társam, ha megérem, mostani korom?
Álmodoztam: Körbevesznek majd az unokák?
Bizakodtam, biztos érnek majd ilyen csodák.
Később, ahogy múltak évek, vágyam teljesült.
Jöttél szemben, így írták meg Mennyben, ott felül.
Egymásnak lettünk teremtve, talán úgy hiszem.
Volt pár rossz, de te maradtál nekem mindenem.
Gyermekeink rég' felnőttek. Mindez rendbe van.
Unokákkal térnek haza, hozzánk boldogan.
Öreg házunk újjá éled, ha itt vannak ők,
visszajönnek ifjúkorban felejtett idők!
Mikor este elköszönnek, s ketten maradunk,
egymáshoz bújunk mint régen, s együtt álmodunk.
Köszönöm neked, hogy lettél és, még vagy nekem,
együtt küzdöttük magunkat, át az életen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése