Ismersz
Ismersz, tudod, hogy két cukorral iszom a kávét, forrón, feketén,
mióta Mi vagyunk és nem Te meg Én.
Ismersz, tudod, hogy reggel nem beszélek,
de nem, nincs bennem feléd sose harag,
olyankor még mély álomban pihennek bennem a szavak.
Ismersz nem mondom minden nap, hogy szeretlek téged,
de mikor rád nézek egy percig némán, érzed.
Ismersz, elindulok utamon, ha azt érzem mennem kell,
de bármerre járok, találkozom a lelkeddel.
(Dóró Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése