Halottak napja alkalmával a legnagyobb fájdalmat mindig a ki nem mondott szavak, a meg nem tett ölelések, a tisztázatlan kérdések okozzák. Amikor ott állunk a sír előtt és eszünkbe jut, vajon elmondtuk-e, vajon elégszer mondtuk, vajon érezte, tudta, ott voltam, bátorítottam? Volt időm bocsánatot kérni és nem voltam ostoba, hogy megbocsássak? Az este, amikor egyetlen szó szakad fel a lelkünkből: Bárcsak. Majd szótlanul gyertyát gyújtunk, abban a hitben, hogy a lángja elmossa a fájdalmat és fényt mutat az eltávozónak vissza, a lelkünkbe, a szívünkbe, az életünkbe. Békességet teremtve a fájdalomba, a maró bűntudatba, az emésztő hiányba. A láng, amitől enyhülést várunk, de hiába...
(Todorovits Rea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése