Akarom hinni, hogy létezik olyan személy, akinek én leszek a szerelme, a lelki társa, a legjobb barátja, szeretője, kedvese, bizalmasa, párja, cimborája, pajkos társa; mindene: az élete, ahogy ő is nekem. Aki nem úgy gondol rám, mint az élet szükséges velejárója, vagy pótlékra, résre a hirtelen keletkezett szerelmi zűrzavarban, amíg rendbe nem hozza életét egy másikkal. Akire nem úgy gondolnak, mint egy szükséges rosszra, egy házisárkányra, hisztis nőre, vagy épp „nem volt” másra, vagy hátán egy púpra.
Hanem úgy, hogy én jelentem neki azt a valakit, aki nélkül nem élet az élet, üres, és értéktelen lenne, mint ahogy az enyém is az lenne, ha ő nem lenne nekem!
(Nemesfalvy Réka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése