"Vannak egyenes utak, és vannak, amelyek hosszú kanyargás után sem jutnak célba. Mindez nem fontos. A lényeg, hogy reggel, amikor kinyitod a szemed és ablakodra nézel, érezd, hogy ki kell tárni. Ki a világra, mert befelé nem jöhet a jó, csak, ha beengeded. Adni is csak kifelé adhatsz. Mindent, amit csak tudsz. Ezért ne sajnáld a figyelmet, a törődést és a szeretetet. Szórd két kézzel, pazarold el, hisz el nem fogyhat! Olyan kosárból hintheted szét, amelynek az aljáig le nem ér a kezed.
Az utadról ne gondolkodj! Csak haladj előre és meglátod, bármennyire sáros vagy repedezett is, mindig lesznek kis virágok, amelyek akkor is kibújnak, ha valaki el akarja tiporni őket. Ilyen a tied is, csak ne menj el mellette sietve. Hajolj le hozzá, simogasd meg a tekinteteddel és örülj, mert így lesz a te jelzőfényed! Azt mutatja meg, hogy van miért élned, hogy nincs hiába egyetlen emberi szó vagy érzés sem. Lépj csak előre békével, harag nélkül, és ne hagyd, hogy a gyorsan növő útmenti gazok betakarják lágyan ringó lépteid nyomát."
(Imre Hilda)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése