"Ahol két embert csak a vágy, a megkívánás, a szerelmi szenvedély, a másik bőrének illata, szépsége vagy éppen társadalmi státusza és pénze hoz össze, ott a kapcsolat nem lehet hosszan tartó, mert a vágy elmúlik, a szépség elhervad, a szenvedély lelohad, s az öregséggel meg is szűnik.
Ha férfi és nő nem képesek az idő sodrával haladni, állandóan új és új szerepeket eljátszani, ha nem képesek folyamatosan átalakulva mindig újra megtalálni egymást - az a kapcsolat nem lesz tartós.
"Szeretlek lányként, vonzó nőként, érett asszonyként, szeretlek anyaként, nagyanyaként, még öreg banyaként is szeretlek - ahogy te is szeretsz engem vonzó ifjúként, gondterhelt, érett emberként, szeretsz apaként, nagyapaként, s még fogatlan vén, impotens szenilis aggastyánként is szeretsz: együtt változtunk s lettünk ilyenné, miközben belül semmi sem változott; a két nyelven lobogó láng közös gyökerében ott izzik az örök szeretet!"
Ez a - manapság oly ritka - jó házasságban élő férfiak és nők néma vallomása."
(Müller Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése