Boda János: Oltalom
Te ott voltál velem, amikor
a világ bennem összedőlt,
és a te csókod zamata élesztett föl,
amikor már nem kaptam levegőt.
Téged fest meg
porba hulló életem,
mert itt vagy és ismered
a sebet a szívemen.
Felvetted lehulló könnyeim,
amibe magamat temettem,
és nálad volt a kulcs,
amely nyitja a ketrecem.
Ebben a lepergett és foszlott világban
nem hagyom, hogy összetörj énnekem,
várat építetek tested köré,
ha ködbe zár a szürke félelem.
Te leterítetted elém saját csillagzatod,
melynek térképe a szemeidben él,
és én biztató szavakkal éltettelek,
mikor a lelked útján eltévedtél.
Mert úgy szeretlek,
hogy életedért
életemet adnám,
és dicsőségben hullnék el,
ha megérint a halál.
Mert érted haltam,
és miattad éltem,
égi arcod emlékét őrzi majd
utolsó szívverésem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése