Boda János: Múlhatatlanul
Még mindig sokat cipelek
magamban belőled.
De hát nem csoda,
hisz az évek alatt annyit adtál,
hogy egy életre elég...
Amikor vége lett,
hiányoztál és fájt.
Most már csak hiányzol.
S ez végleges, azt hiszem.
A múló időben egyedül
te váltál múlhatatlanná.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése