Tavaszi áhítat
Az éj a hűvös tenyerén
csorba holdat görget,
s lomha álmokat terel felém.
Nézd csak: holnapra megújul minden.
Most jáde kövekben alszik az élet,
de ringatja szél, és dajkálja fény.
Holnapra, meglásd, kivirul minden.
Magányos léptek koppannak, távol
visszhangzó léptek. Akár a múlt,
ahogy a régmúlt évek visszhangja
tompán a lélek mélyére hull.
Halkul a szó és lassul a léptünk.
Baktatunk csendben, az út meredek.
Jáde kövekben alszik az élet,
zsibongó álmuk csupa ígéret,
szépség lesz, varázs. Ha észreveszed.
(Majsányi Kati)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése