Emeld fel a fejed

Emeld fel a fejed

Emeld fel a fejed, ha a szürkeség
szívedre települ.
Tárd ki a karod, ha a falak
elállják utadat.
Szárnyad van: repülj,
emeld a földtől el magad,
és rádöbbensz:
megtudod, ki vagy.

Láttad a tengert s láttad a végtelent,
hívott a csoda, de sosem hitted el,
hogy hozzád szólt, hogy téged szólított
a megfejtésre áhító titok.

Ez az élet, ez itt a te csodád,
ha próba lenne, akkor a te próbád.
A csillagok a te csillagaid,
s előtted tárja ki a kapuit

a tér s az idő.

Látod, még itt vagyunk,
a múlt kincseiből válogatunk,
egymás szívébe írjuk a napokat,
a pillangószárnyú pillanatokat:

hogy öröm is volt, és volt fájdalom,
de élet, élet volt!

S azt is jól tudom,
ajándék minden szín, ezernyi szépség,
s ha zene repít, szívünkben a reménység...

Ajándék ez és tiszta kegyelem.
Vigyázzon ránk az örök Végtelen.


(Majsányi Kati)