Bármennyire is háborog a világ, melynek végtelen sok problémája körülvesz minket, mindig találhatunk egy biztos pontot, ahol nyugalmat és feltöltődést kaphatunk: ez a szeretet.
Minden mulandó. A pénz, a szépség, a karrier, a használati tárgyaink. Mindent megemészt az idő, de a szeretet az egyetlen olyan emberi dolog, amely legyőzhetetlen. Először is azért, mert megfoghatatlan. Nem tudjuk a kezünkbe venni, megérinteni, megsimogatni, nincs formája, sem alakja, ezért sem lehet ketrecbe zárni, láncra verve fogolyként uralkodni felette. Nem lehet kihasználni, sem meggazdagodni birtoklásából. Másodsorban azért, mert alapvetően nem mi fejlesztettük ki magunkban, ezért amivel nem rendelkezhetünk, arra jogot sem formálhatunk. Úgy válik életünk részévé, hogy észre sem vesszük, úgy lesz ,,tulajdonunkká", hogy nem adtunk érte semmit. Ingyen kaptuk, és csak ingyen is tudjuk továbbadni.
A szeretet felemel. Hidat képez ég és föld között. Reményt ad, mely képes túlélni mindazt, ami sárba döntené emberi lényünket.
A szeretet képes lehajolni is. Észreveszi, mire van szüksége a másiknak. Nem azért cselekszik, hogy haszna legyen belőle, erre nem is gondol, mert - nem tudja hogyan - felülről vagy valaki más által kapta ezt az ajándékot. Akinek van, annak adatik, aki a keveset sem becsüli, attól az is elvétetik. Ha a keveset túl kevésnek találjuk, és ezért nem merünk adni belőle, mondván, ha így folytatom, nekem sem marad, és inkább magunkat szeretgetjük, akkor önzővé válunk. Így lehet a lelki világosságból sötétség.
A szeretet cselekszik a másikért. Nem egy olyan érzés, ami ha magával ragad, lebegtet, s ha nincs lebegés, - akkor talán úgy gondoljuk - szeretet sincs. Az élettel teli párkapcsolatot is a másikért való cselekedet működtetheti. Minden ebből táplálkozik, közös hagyományaink, szokásaink, időtöltéseink. Ahol a másikért való cselekvés, ez az önzetlen, belülről fakadó vágy nem található meg, ott önvizsgálatra, új utak felfedezésére van szükség. Nem a hiánypótló pótcselekvések hozzák a megoldást, mert az csak felszín.
A szeretet útja belülről indul, a párunkhoz, emberekhez vezet, és közös terveket szőve mindig felfelé tart, a magasba emel!
Aranyos Zsolt .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése