2020. január 18., szombat

Válóczy Szilvia: Találkoztam















Válóczy Szilvia: Találkoztam

Találkoztam a hittel,
Karon fogott, s ölelt szüntelen.
Bizalmat adott szívemnek,
Szeretetet, s jóságot.


Találkoztam az örömmel,
Oly arcát mutatta, mit még nem.
Jó kedvre derítette lelkem,
Mellettem állt, míg tehette.


Találkoztam a pillanattal,
Rövid volt és buján féktelen.
Kacér szemében fény ragyogott,
Majd nevetve elsiklott felettem.


Találkoztam a közönnyel,
Széles várként csak úgy magaslott.
Végig sem hallgatta mondandóm,
Könnyek közt hagyott el.


Találkoztam a hiánnyal,
Kezemből szórta az élet búzáját.
Miatta szem nem maradt szárazon,
Sóvárgás erejével hatott.


Találkoztam a csalódással,
Tépte, szaggatta, mit lehetett.
Reménytelenséggel hatott,
Erősen fogta láncaim.


Találkoztam a kitartással,
Mit akartam, azt bennem hagyta.
Vastag falat épített körém,
De csak üvegből, hogy lássanak


Találkoztam a szerelemmel,
Égő vággyá festette arcom.
Magas égre emelte álmaimat,
Csókokkal fonta minden éjjelem.


Találkoztam önmagammal...
Olyan voltam, mint az erdő...
Tavasszal virágos, ősszel színes...
Mások előtt mégis ismeretlen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése