“Túl sokat beszélünk a semmiről, agyalunk, analizálunk, vádaskodunk, gyanúsítgatunk, miközben semmi másra nem vágyunk közben, mint egy segítő, erőt adó érintésre, ölelésre, hogy a szeretett ember a karjaiba zárjon. A szavakkal gyakran csak üres csend-hézagokat töltünk ki és az időt vesztegetjük, az érintés azonban felszabadít, felold, és felmelegíti a szívet. Talán egyszer magunktól is ráébredünk, hogy egy őszinte ölelés gyakran többet ér bármilyen cizelláltra fogalmazott szónál. Egy szeretetkapcsolatban soha nem felejtődhet el az ölelés, a simogatás fontossága, olyan természetes kellene, hogy maradjon mint ahogyan a levegőt vesszük. Amikor megfogom a kezét, tenyerembe zárom, akkor érzem az ereinek lüktetését, a szívverését, bőrének melegét. “
(Király Eszter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése