Néhány ember úgy lép be az életünkbe, mint egy tavaszi meleg szellő. Mosolyognak rád, anélkül, hogy ismernének, és nyomot hagynak a lelkünkön, csupán azzal, hogy ránk figyelnek .
Nem tartoznak életünkbe, és soha sem fognak tartozni, mégis megvilágítottak minket, és olyan érzelemmel bírtak, amely nem szerelem.
Néhány ember belép az életünkbe, mintha egy tavaszi meleg levegő fújva ránk, barátságunkkal, alkalmi jelenlétükkel felmelegítik a szívünket, anélkül, hogy tudnák, hogy megtették.
Lábnyomuk marad, ők, a tökéletes idegenek, nagyszerű emberek.
Időnként egy idegen segítsége többet ér, mint egy nagy szerelem, mert semmit sem kér tőled, és mégis, sokat ad neked, és semmivel sem tartozol neki, csupán köszönetet mondhatsz, hogy ott van.
(Silvana Stremiz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése