Sohasem késő

 

Sohasem késő

Nem is számoljuk a napokat,
észre sem vesszük, úgy rohannak,
néha álmodunk csak nagyokat,
és örülünk, hogyha még vannak,
kik érdek nélkül meghallgatnak.
Egy rövidfilm az életünk,
nem tudjuk, meddig szól jegyünk,
és mi csak egyet tehetünk,
hogy minden percét élvezzük.
Lemegy a Nap, és újra felkel,
lehet most éj, de jön a reggel,
benne van a remény, a kezdet,
sohasem késő, hogy még megtedd.
Arcodat látod torz tükörben,
ahogy egyedül állsz a csendben,
rejtőzködő lelkeddel szemben,
s tetteid állnak téged körbe,
csak Te tudhatod, miért jöttek.
Egy könnycsepp az Élet szemében,
mind ezek vagyunk, majd megérted,
s akár egy pillantással vége,
és csendben lehullunk a mélybe.

 

 

(Nyirati Gábor)