Arcok
Arcokat látok csak, bármerre is nézek,
idegenek, olykor ismerősek,
vagy megmarad, vagy a feledésbe réved,
de mindegyik mögött van egy élet.
Egy élet, mit kevesen ismernek,
egy féltve őrzött, saját történet,
titkok, sebhelyek, vágyak, remények,
öröm és bánat, felszínes érzelmek,
és a fájdalom eltemetve mélyen.
A fájdalom, mit magadban hordasz,
elnyomod, de tudod, hogy ott van,
benned lüktet a hegek alatt,
de a hegek olykor felszakadnak.
És mindenki csak néz, mit sem ért,
az arc mögé nem lát, elítél,
pedig valahol titkon, legbelül,
ott reszket ő is egyedül.
idegenek, olykor ismerősek,
vagy megmarad, vagy a feledésbe réved,
de mindegyik mögött van egy élet.
Egy élet, mit kevesen ismernek,
egy féltve őrzött, saját történet,
titkok, sebhelyek, vágyak, remények,
öröm és bánat, felszínes érzelmek,
és a fájdalom eltemetve mélyen.
A fájdalom, mit magadban hordasz,
elnyomod, de tudod, hogy ott van,
benned lüktet a hegek alatt,
de a hegek olykor felszakadnak.
És mindenki csak néz, mit sem ért,
az arc mögé nem lát, elítél,
pedig valahol titkon, legbelül,
ott reszket ő is egyedül.
(Nyirati Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése