Néha így, néha úgy

 

Néha így, néha úgy

Egyszer vége lesz, tudjuk már az első percben,
mégis harcba szállunk, s küzdünk minden nap,
lágyan körbeöleli szívünk bársony lelke,
s ebben a zord világban életben tart.

A közöny pajzsát magunk elé tartjuk,
és a "legtöbb" könnyen lepereg róla,
de ha egy pillanatra fejünk lehajtjuk,
apró tüskéit az Élet vadul szórja.

Szeretünk, és kell, hogy szeressenek,
nem számít, hányszor csalódtunk már,
a vérző sebek is hegesednek,
egyre erősebbé tesznek,
s egy idő után már nem is fáj.

Néha elönt minket a magány és a rosszkedv,
úgy érezzük, számunkra itt már nincs hely,
Néha pedig egy esőcsepp is boldoggá tesz,
s leporoljuk a bennünk rejlő kincset.
Néha így, néha úgy, de mindig van valahogy,
ami jár neked, a sorstól a végén úgyis megkapod.

 

 

(Nyiraty Gábor)