BÚÉK!...

Hibákat nem azért követünk el, mert rossz emberek vagyunk, hanem azért, mert életünk folyamán pont a hibák azok, amikből tanulunk.

Értékelünk. Minden év végén átértékeljük, átgondoljuk a magunk mögött hagyott esztendőt. A magunk mögött hagyott hónapokat, napokat, órákat, perceket és pillanatokat. Mindent, ami történt. Velünk. A jót és a rosszat is. Mondhatni, „színt vallunk” saját magunk előtt. Rájövünk erre-arra. Például arra, hogy milyen hülyék is voltunk, ekkor, meg akkor, és, hogy mennyire csúnyán is viselkedtünk olykor, vagy, hogy milyen mélyen megsértettünk, megbántottunk másokat, és lelkiismeret-furdalásunk van amiatt, hogy mennyire nem figyeltünk oda azokra, akik fontosak nekünk, és amiatt is, hogy nem szerettük őket eléggé. Mindig csak a folytonos megbánás van így az év vége tájékán. Szilveszterkor pedig lehajtott fejjel és lesütött szemmel hallgatjuk éjfélkor a himnuszt és elszégyelljük magunkat. Magunk előtt. Majd aztán hirtelen - szinte derült égből – belenyilall valami megmagyarázhatatlanul jó és felszabadító érzés a lelkünkbe, szívünkbe (egyfajta feloldozásként vagy megvilágosodásként), azt sugallva számunkra, hogy: „Ne bánkódj! Nyugi! Jövőre majd odafigyelsz ezekre, és nem követed el ugyanezeket a hibákat! Semmi gond!”

Tehát, szinte már azonnal hálát érzünk és hálásak vagyunk, hogy esélyt kaptunk arra, hogy jók legyünk, hogy jobbak legyünk és, hogy jót tegyünk a folytatásban. Így aztán kissé fellégezve, de már erős, mindenre elszánt elhatározással lépjük át az újév küszöbét, látván magunkat miszerint jobban és többet szeretünk, miként több időt töltünk a szeretteinkkel, ahogy kedvesebbek vagyunk másokkal és, hogy elegendő időt, energiát és türelmet fordítunk azokra, akik fontosak nekünk.

És tudod mi a jó ebben a saját magad kreálta „látomásban”? Az, hogy ezek már nem újévi fogadalmak, hanem határozott újévi tények, amik tudod, hogy valóra fognak válni. Mert, te saját magadat tanítottad meg ezekre. A hibáidon és a ballépéseiden keresztül tanultad meg azt, amit meg kellett tanulnod.

Najah! Persze tudd, hogy továbbra sem leszel tökéletes, hiszen senki sem az. Ugyanis jönnek majd az újabb „baklövések” és az újabb „elszúrtam” részek az életedbe. De erre, úgy is csak a következő év legvégén jössz majd rá megint, amikor ismét pezsgővel a kezedben hallgatod és énekled a himnuszt.

Addig viszont 2018 valamennyi napján legyünk jók, tegyünk jót, éljünk békében, szeressünk szívből, többet és igazán, a szeretteinktől pedig sose sajnáljuk az időnket, hiszen ők azok, akik megszépítik, boldoggá és értékessé teszik az életünket.

(Lippai Marianna)

BÚÉK!