Babits Mihály: Zsoltár férfihangra

Babits Mihály: Zsoltár férfihangra
- Consolatio mystica -

Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bünös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,
hogy benned teljesedjenek, - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.

Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,

szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen,
eleve elosztott számodra szépen derűt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, inséget, háborút,
mindent a lelkedre mért

öltöny gyanánt: - úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!

Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.

(1918)

Zsoltár. Verses imádság, himnusz, emelkedett hangú lírai (ön)vallomás. Babits mély katolikus hitéből fakadó műfaj. És az Élet ünneplésére legalkalmasabb egyszersmind.

Férfihangra. Felnőtthangra. Légy, ami lennél, férfi... (ez persze ár József Attila, nem is olyan sokkal később). Felelősségteljes, mármint önmagadért teljes egészében felelősséget vállaló felnőtt.

Consolatio mystica - misztikus vigasztalás. Éppen a felnőttség és felelősségvállalás okán szükséges önvigasz. Misztikus, megmagyarázhatatlan, logikával felfoghatatlan, át-és megélt teljességérzetből, illuminációból fakadó csoda. Mindent elsöprő gyönyörűségérzés.

A cím s az alcím tehát rendben.

,,Tudod, hogy érted történnek mindenek?" Érted, aki én vagy, aki te vagyok, aki az Egy. Érted, Veled, Általad. Tudod? Igen? Vagy legalább sejted-e már? Akkor mit búsulsz? Ha érted, csak kacaghatsz. Szívből-lélekből. Csillagok, körforgás, rád tartozik, érted van minden. Minden. Te vagy minden. (A te bűnös lelkedért - nézzük el Babits világnézetének; ez az egyetlen sor, amellyel nem értek egyet. Nem kell velem egyetérteni.)

Benned a Cél és Nálad a Kulcs. Tá-titi-tá-tá // tá-titi-tá. Dallama ringat, üzenete egyértelmű. A Te ajtódat csak Te nyithatod. Nincs kívül megoldás. Nincs kívül segítség. Nincs odakint senki és semmi. Ajtó sincs talán. Benned a világ. Csak befelé nézz. Csak befelé hallgass.

Az Istent sem értheti meg, aki Téged nem ért. Istent sem értheted meg, ha Magadat nem érted. Érted?

A korok története csak meséskönyv. Díszlet. Háttér. A főszereplő a történelem színpadán a Lélek. A Napba mártott ecsettel, Isten fényével kiszínezett Lélek. ,,És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot, hogy gazdag legyen a lelked?" Mert a cél ez lehet: hogy gazdag legyen a Lélek. Ezért a bús szerelmek és gyászok, a derűk és borúk, a nedűk és borok (...). Mindent a Lelkedre mért - csak azt és csak annyit, amire és amennyire MOST szükség van. ,,...eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen /
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt..." - minden most létező MÁSIK életben, MOST, egyszerre kapod.

Az utolsó két strófa már-már a megvilágosodottság esszenciája:
,,Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat." - az elkülönültség illúziójába vetett Egóhoz szól a Nagy Egész.

Nincs többet mit mondanom. Legfeljebb, hogy még a nagyon kemény anyagból készült adamant rudakat is meghajlítja a felismerés: a Világ Én Vagyok. (Isten neve, amiért Jézust olyan csúful elintézték: Aki Vagyok.) Sosem voltam. Sosem leszek. Csak Vagyok.