Őszi merengő
Aranyló táj, és őszi fellegek,
Magányos fa tövében pihenek.
Keresem az ég tengerében a szemed,
Dalolva hullnak a magányos levelek.
Betakarják az árva földet,
Elringatják a természetet.
A boldog kismadarak zenélnek,
Megtört faágakon énekelnek.
Merengve, és szívemet kitárva
Gondolok egy boldog pillanatra.
Úgy megölelnélek, jó szorosan,
Érezve, hogy szívünk együtt dobban.
Magányos fa tövében pihenek.
Keresem az ég tengerében a szemed,
Dalolva hullnak a magányos levelek.
Betakarják az árva földet,
Elringatják a természetet.
A boldog kismadarak zenélnek,
Megtört faágakon énekelnek.
Merengve, és szívemet kitárva
Gondolok egy boldog pillanatra.
Úgy megölelnélek, jó szorosan,
Érezve, hogy szívünk együtt dobban.
(Kormos Nikolett)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése