Érezlek

Érezlek

Érezlek... ugyanúgy...
mint ahogyan átlibben tarka fényével a nyár a világon,
hogy valamit magából kínáljon,
mielőtt tovasuhan a búzakalászon,
és hagyja, hogy a dér a nyomába lépjen.
Érezlek téged...
mint ahogyan az égkékje lágy dallamként éltetője a rétnek,
és átadja magát a fénynek és a szélnek...
mert csak velük együtt láthatod szépnek.
Én is...
csak veled együtt fénylek...
és mint ahogyan az ózont sem érdekli meddig látod kéknek,
én ugyanúgy nem félek...
mert te, én vagyok...
benned pedig én élek.
 

(Léria Dipán