Tavaszodik

 

 Tavaszodik

Lassan, de bizton múlik a tél.
Miként időnk a térben, sorsunkat
megélve, reménykedve, vágyakozva
friss, tavaszi szellők s rügyek jövetelére.
Tavaszodik odakint, hosszabbak a napok,
óh, mennyi mindent csinálhatnánk immár
jobban, megújult erővel, mert tudjuk, mit
rontottunk el, s min kéne változtatnunk,
s a tavasz meghozza majd gyümölcsét,
és aranylik szívünk, mint az aranyeső odakint.

(Makovics János)