A hajnal szelíd ölelése...
Az ébredő nap fényében
szelíd hullámok ringatóznak,
aranyló napsugár hinti melegét,
s a hallgatag szürkeség felett
csend öleli át
a végtelen sima tükrét.
A parttalan messzeségben
párát sóhajt a friss illatú hajnal,
vízbenyúló félhomály oson,
fényfoltok siklanak,
s tétova mozdulattal
szelíden öleli a part menti fűz lombjait.
Az éj leveti bűvös fátylát,
varázslatos kert nyitja kapuit,
fényzáport ont
néma csókja a virradatnak,
s a fürkésző csendben
kósza illatfelhők
gyengéden suhannak.
Napsugár szövi
a reggel üde, zöld köntösét,
szenderegve sóhajt
a könnyfényű, felhőtlen csillogás,
s mindent betölt
a friss harmatot hozó,
fenséges, tiszta ragyogás.
szelíd hullámok ringatóznak,
aranyló napsugár hinti melegét,
s a hallgatag szürkeség felett
csend öleli át
a végtelen sima tükrét.
A parttalan messzeségben
párát sóhajt a friss illatú hajnal,
vízbenyúló félhomály oson,
fényfoltok siklanak,
s tétova mozdulattal
szelíden öleli a part menti fűz lombjait.
Az éj leveti bűvös fátylát,
varázslatos kert nyitja kapuit,
fényzáport ont
néma csókja a virradatnak,
s a fürkésző csendben
kósza illatfelhők
gyengéden suhannak.
Napsugár szövi
a reggel üde, zöld köntösét,
szenderegve sóhajt
a könnyfényű, felhőtlen csillogás,
s mindent betölt
a friss harmatot hozó,
fenséges, tiszta ragyogás.
(György Viktória Klára)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése