Gulyás Éva:Tavaszodik

A hóvirágok észrevétlenül jöttek,
s az esős februárban félszegek lettek.
Kerítés tövében már bújik a nárcisz,
cinege ébreszt, bár még egy kicsit fázik.

Hosszú téli esték lassan véget érnek,
a tavasz már itt van - úgy, ahogy remélted.
Fényesen, zölden, tele várakozással,
kinyújtja karját feléd vágyakozással.

Vajon mit hoz ez a tavasz? Fájdalmakat?
Vagy ledönt, elönt mindent egy nagy áradat?
Lelkedbe békét, meleget költöztet-e?
Vagy félelmet - a holnapot megéred-e?

Az eső vigasztalanul csepeg, csorog,
A szívünkben a jövő hite ácsorog
kicsit merészen, kicsit félve, de itt van:
a levegőben, a szavakban, tavaszban...

Újra és újra rácsodálkozom, hiszem,
hogy a szép természet tovább már nem pihen!
Varázsol széllel színeket, virágokat,
a méheknek mutatva új irányokat.

Kecses madarak dalokat komponálnak,
miközben a fákon a rügyek pompáznak,
Rózsaszín vagy fehér, olykor halványsárga,
tiszta vizet öntünk mindegyik pohárba.