Láttad e már.
Két szép szemed sarkában,
még az éjszaka fénylő könnyeivel,
de már az arcodon bujkáló mosollyal.
Láttad-e már?
Az eljövő vörösen izzó hajnalt,
ahogy harcot vív a korán kelő nappal,
hogy elvigye magával a ragyogó csillagot,
de fent hagyva még a holdat,
a nap melegében, had fürödjön egy kicsit.
Az így eljövő korai reggelt,
mely még ilyenkor, hamisan kacsint.
A ragyogó napot, mely az ég kékjében
egyre csak kúszik előre, hogy
mire eljő az est, a föld horizontján
vörös korong alakban térjen pihenőre.
Békésen engedve, hogy jöjjön az este,
mely egy más képet fessen az égre.
Az estét, hogyan festi fel az égre a holdat,
vele a ragyogó csillagokból kirakott tejutat, s
ott hagyja ragyogni, míg nem látja újból,
a vörösen izzó hajnalt ébredni.
még az éjszaka fénylő könnyeivel,
de már az arcodon bujkáló mosollyal.
Láttad-e már?
Az eljövő vörösen izzó hajnalt,
ahogy harcot vív a korán kelő nappal,
hogy elvigye magával a ragyogó csillagot,
de fent hagyva még a holdat,
a nap melegében, had fürödjön egy kicsit.
Az így eljövő korai reggelt,
mely még ilyenkor, hamisan kacsint.
A ragyogó napot, mely az ég kékjében
egyre csak kúszik előre, hogy
mire eljő az est, a föld horizontján
vörös korong alakban térjen pihenőre.
Békésen engedve, hogy jöjjön az este,
mely egy más képet fessen az égre.
Az estét, hogyan festi fel az égre a holdat,
vele a ragyogó csillagokból kirakott tejutat, s
ott hagyja ragyogni, míg nem látja újból,
a vörösen izzó hajnalt ébredni.
(Kovácsné Perei Irma)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése