Mikor a lelked...
Mikor a lelked a lelkembe bújt,
Mindörökre eltűnt a múlt.
Nincs jelen, nincs jövő,
Csak végtelen pillanat,
Mely örökre így marad.
Nincs szó, csak gondolat,
Mely lelkembe átsuhan,
Nincs rossz, csak köd fala,
Mi összefon hangtalan.
Kóbor felhő könnye hullt,
Mikor a lelked a lelkembe bújt.
Mindörökre eltűnt a múlt.
Nincs jelen, nincs jövő,
Csak végtelen pillanat,
Mely örökre így marad.
Nincs szó, csak gondolat,
Mely lelkembe átsuhan,
Nincs rossz, csak köd fala,
Mi összefon hangtalan.
Kóbor felhő könnye hullt,
Mikor a lelked a lelkembe bújt.
(Weil-Jákob Márta)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése