Tollhegy:
Boldog pillanat
Már új Réten járok,
minden fűszálát megcsodálom,
mosollyal köszöntöm
a szelíden hajlongó vadvirágot...
Lelkem megint tisztának érzem,
már nincs benne harag, sem gyűlölet,
már semmit sem bánok,
már nem szánom az elűzött éveket.
- Élek, újra élek! – kiáltom Napomnak,
és titokban letörlöm könnyemet...
félek nem értenék az emberek,
hogy sírni a boldogságtól is lehet.
Már új Réten járok,
újra vidám gyereklány vagyok,
zöld fűben fürdök fehér ruhában,
s az égen habcsókokat számolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése