Maradj velem!
Mából üzenem a holnap által szőtt gondolatomnak,
szép emlékű múlt, hol szivárványfényű valóság voltál,
térdepelő, könyörgő idő, percei sürgetve haladnak,
Téged, az örök szerelmet, hadd tartsalak meg magamnak!
Vihar után jő a lágy szellőfuvallat, feledteté a magányomat,
könnyű, lebegő léptekkel, mintha el sem mentél volna, érkezel,
hajaddal játszadozó, simogató két kezem kéri, maradj velem,
ne keresd a mában... szörnyű csalódását a holnapnak.
szép emlékű múlt, hol szivárványfényű valóság voltál,
térdepelő, könyörgő idő, percei sürgetve haladnak,
Téged, az örök szerelmet, hadd tartsalak meg magamnak!
Vihar után jő a lágy szellőfuvallat, feledteté a magányomat,
könnyű, lebegő léptekkel, mintha el sem mentél volna, érkezel,
hajaddal játszadozó, simogató két kezem kéri, maradj velem,
ne keresd a mában... szörnyű csalódását a holnapnak.
(Neubauer József)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése