Vincze Erika:
Szerelem szikra...
Akarsz beszélni róla? Mondd!
Én csak csendben hallgatom,
hogy susog a szél a fák közt,
mikor lágy eső cseppje hull.
Állok az ablaknál szótlanul,
Ó! Talán csak egy pillanat,
s végre én is hallhatom,
mire meglehet, nincs is szó.
Cinkos mosoly ajkad szegletén,
szemeid csillogását értem én,
s, hagyom, hogy a csend szórja
számra csókodnak édes ízét.
Beszédes minden boldog ölelésed,
ujjaid gyengéd, simogató érintése.
Tested melegsége, szíved dobbanása,
lelkedben izzó szerelem szikrája.
Akarsz beszélni róla? Ne, ne szólj!
Csak szeress, én meg majd hagyom,
hogy szerelem szárnyán repüljünk
szorosan egymást ölelve, örökre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése