Füledbe suttogom...

Füledbe suttogom...

Füledbe suttogom,
mi vagy te nékem,
míg karodban ringatsz,
mint apró gyermeket.
Az vagy:
mint testnek az étek,
falat kenyér az éhezőnek,
mint hűs nyári zápor, fűszer
földnek és embernek.
Az vagy:
mint szájnak a csók,
mitől forró vágy támad,
s mint kitörő lávafolyam,
testedben szétárad.
Az vagy:
kit elrejtenék néha,
mint felkelő hold a napot,
csak nekem ragyogjanak
szemedben a szikrázó csillagok.
Az vagy...
már nem is tudom,
mielőtt végleg elalszom,
ölelő karodba suttogom:
szeretlek nagyon.

(Bartáné Ember Erika)