Péteri Judit:
Magunk között
Belédszerettem. Nem őrjöngő,
tiltott szerelemmel, csak valami
kellemes, úgymond önző
csodálattal, mert annyi meg annyi
közös élmény, gondolat, rím
szakad ki szívünkből, meg e kín,
mely titkainkért gyötör, s
lélegezni sem hagy...
Rab vagyok megint, tekinteted
rabja, közelséged éget, szúr,
de kell, kell, kell lennem veled,
mert minden valóságon túl
ott a képzelet, az álmok,
a vágyak, s hogy magunk közé állok,
csak azért teszem, mert várlak, várok
még...
Rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése