Tóth Anita:
Elhiszem
Hogy a semmiből virág lesz,
A hernyóból lepke száll a fellegekbe.
A szavakból vers lesz rímekkel festve,
Én elhiszem.
Az álmodozást, a vágyakat,
Mik valóra válhatnak
Veled, én elhiszem.
Hogy a mese igaz,
Te mégis kinevetsz.
Mert nem hagyom el naiv, gyermeki énemet,
Nem reális és ésszerű világom,
Én elhiszem.
Hogy szebb holnap vár rám,
Én ezt a mesét szívemből úgy,
Elhiszem.
És elmegyek oda, hol egyszer rég jártam,
Megköszönni a tájnak, hogy megihletett,
Mert elmeséltem neki, mit a mára kívántam,
És az álmom ma végre beteljesedett.
A hernyóból lepke száll a fellegekbe.
A szavakból vers lesz rímekkel festve,
Én elhiszem.
Az álmodozást, a vágyakat,
Mik valóra válhatnak
Veled, én elhiszem.
Hogy a mese igaz,
Te mégis kinevetsz.
Mert nem hagyom el naiv, gyermeki énemet,
Nem reális és ésszerű világom,
Én elhiszem.
Hogy szebb holnap vár rám,
Én ezt a mesét szívemből úgy,
Elhiszem.
És elmegyek oda, hol egyszer rég jártam,
Megköszönni a tájnak, hogy megihletett,
Mert elmeséltem neki, mit a mára kívántam,
És az álmom ma végre beteljesedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése