Helen Bereg : Mire elég?

Helen Bereg :

Mire elég?


Bár soha ne múlna el a pillanat!
Mire elég egy pillanat?
Integetésre utánad.
Autó tükrében felvillanó mosolyra.
Szem összevillanására,
Hogy szívembe bevésődjön a kép.

Bár soha ne múlna el a perc!
Mire elég egy perc?
Ujjaim borzolják hajad.
Összeolvadni, harapni ajkunk csókjában.
Tested cirógatni lágyan,
Hogy érezzem a vágyó remegést.

Bár soha ne múlna el az óra!
Mire elég egy óra?
Végigsuhanni vágyadon,
Felfedezni, hogy édes testedre mint oson
A vágy perzselőn, szabadon.
Emlékembe írni rezdülését.

Bár soha ne múlna el a nap!
Mire elég egy nap?
Kisszobánkban reggelizni.
Fürdőnek vízpermetében összefonódni.
Lágyan vágyad átölelni.
Érezni testem, lelkem veled él.

Bár soha ne múlja el az éj!
Mire elég egy éj?
Együtt főzött vacsorára,
Közös álomban pihenni egymás karjában.
Ébredő simogatásra.
Arcodra csókolni hajnal fényét.

De elmúlik. Mindig elmúlik.
S nem tudjuk a holnap mit ígér.
Pillanatot, percet vagy órát?
Talán egy napot vagy éjszakát?
Bármi jön, számunkra boldogság,
Időtlen ölelhetjük egymást.