Pogány Géza:
Örökké megmarad
Örökké megmarad
Örökké megmarad
Homokba rajzoltam egy szót,
egy érzést mi szívemből szólt.
De vihar támadt, elfújta a szél,
az érzés azonban örökké él.
Fa törzsébe véstem a neved,
hogy tudd ki az ki igazán szeret.
Ám egy vihar kidöntötte a fánk,
így már csak én emlékszem miránk.
Szobrot állíttattam, köbe vésettem a neved,
alá az enyém s azt örökké szeret.
De az idő múlása elmossa a szavakat,
ám az érzés örökké megmarad.
Homokba rajzoltam egy szót,
egy érzést mi szívemből szólt.
De vihar támadt, elfújta a szél,
az érzés azonban örökké él.
Fa törzsébe véstem a neved,
hogy tudd ki az ki igazán szeret.
Ám egy vihar kidöntötte a fánk,
így már csak én emlékszem miránk.
Szobrot állíttattam, köbe vésettem a neved,
alá az enyém s azt örökké szeret.
De az idő múlása elmossa a szavakat,
ám az érzés örökké megmarad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése