Nyiraty Gábor:
...nem lehet...
Szemembe néz, s én a szemébe nézek,
lopott pillantások, heves szívverések,
s a vágy vadul törné az utat magának,
de beleütközik a "nem lehet" falába.
Mint a vulkán, mely visszafojtva vár,
mélyében lüktet a perzselő forróság,
s két szív járja szenvedélyes táncát,
a képzelet virágokkal teli színpadán.
Felemészt a vágy, tiltott gyümölcs a fán,
édes csókjának ízét szomjazza a szám.
Bársonyos kezének gyengéd érintése,
mint hullámzó tenger fut végig testemen,
s örvényként ragad magával ölelése,
s érzem, többé már nem ereszt...
de nem lehet... nem lehet!
Szemembe néz, s én a szemébe nézek,
remélve, hogy egyszer megtörténhet.
lopott pillantások, heves szívverések,
s a vágy vadul törné az utat magának,
de beleütközik a "nem lehet" falába.
Mint a vulkán, mely visszafojtva vár,
mélyében lüktet a perzselő forróság,
s két szív járja szenvedélyes táncát,
a képzelet virágokkal teli színpadán.
Felemészt a vágy, tiltott gyümölcs a fán,
édes csókjának ízét szomjazza a szám.
Bársonyos kezének gyengéd érintése,
mint hullámzó tenger fut végig testemen,
s örvényként ragad magával ölelése,
s érzem, többé már nem ereszt...
de nem lehet... nem lehet!
Szemembe néz, s én a szemébe nézek,
remélve, hogy egyszer megtörténhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése