Horváth Miklós: Az a tűz, az a kéj

Horváth Miklós:

Az a tűz, az a kéj

 

Az a tűz, az a kéj,
az a féktelen szenvedély
amivel ölelsz, szeretsz,
ahogyan kacagsz, nevetsz,
vagy csak mosolyra húzod ajkad
mikor a vágy úrrá lesz rajtad,
ahogyan kacérkodsz egy csókért,
vagy elepedsz egy bókért,
ahogy szégyenlősen elbújsz,
majd egy csóktól lángra gyúlsz,
ahogy sorsom kezedbe veszed
és diktálod az ütemet,
féktelen vagy, szeplőtlen, igaz,
hervadt testemnek mennyei vigasz,
ahogy rám nézel, a végtelenbe látsz,
szerelemtől felhők hátán jársz,
ha a vágy, az érzés lelkedben túlcsordul,
szemedből egy könnycsepp kicsordul,
kiszáradt, cserepes ajkamra hull,
a kopár szikla is virágba borul.

Az a tűz, az a kéj,
az a féktelen szenvedély
mely magával sodor engem,
szikrákat gyújt bennem,
lángra kap, mindent feléget,
barátot és ellenséget,
ott állunk majd mint két meztelen
őrült, ki esztelen,
nem lesz másom nekem
csak a beléd vetett hitem,
és neked csak én leszek
ki óvlak és védelek,
csak mi leszünk és a nagy végtelen
fölégett világ mi néptelen,
de erős a beléd vetett hitem,
új világunk felépítem,
s Te ott állsz majd mellettem,
leheleted érezzem,
rád nézek, nem kell kérdezzem
ez a világ, jössz-e velem.

Az a tűz, az a kéj,
az a féktelen szenvedély
ahogyan ölelsz, szeretsz
és egy új világba vezetsz,
igazán kedvemre való,
lennék mértéktelenül mohó,
minden pillanatot magamnak kérnék,
ezután egyedül nem félnék,
Te ott lennél velem,
kell, hogy érezzem,
egyedül kapkodva lélegzem,
s nem tudom voltam vagy létezem,
kell, hogy érezzem így vagyok jó,
kell minden bátorító szó,
kell az erőd, melegséged,
hamvas bőröd majd öregséged,
kell ajkadról minden sóhaj,
szívben fogant édes óhaj,
kell sok átélt naplemente,
hogy velem ébredj reggelente.

Az a tűz, az a kéj,
az a féktelen szenvedély
ahogyan hozzád rohanok
és a közeledben elolvadok,
engem ez éltet,
és átölelve téged
nem bánom az elhalt mondatot,
az éppen lekésett vonatot,
nem bánom mi történt tegnap,
lesz-e még ezután holnap.
Ha a szemedbe nézek
nem kellenek színek és fények,
nem kellenek hangok és szavak,
nekem mindent elmondanak,
azt is amit titkolnál még,
nekem egy pillantás elég,
de neked elég-e ha szemembe nézel,
elég-e mit onnan kiérzel,
ha nem, hajtsd fejed szívemre,
s maradj itt örökre ölelve.