2012. november 13., kedd

Grigo Zoltán: Magamnak...



Grigo Zoltán:   
 
Magamnak...


Magamnak növesztettelek,
ahogy jéghegyet a sarkkörök,
mint alatta búvó tengerek,
hatalmas vagy bennem és örök.

Új csillagok mindig születnek,
fénylenek, és egyszer kihunynak,
a magasban csendben elégnek,
majd porként a földre lehullnak,

Te a Nap vagy nekem, és a Hold,
mindig voltál, mindig itt leszel,
múlhatatlan vagy, és állandó,
mint az idő, és a végtelen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése