Egy
valóságrészt illetően egyszerre csak egy dologhoz vagyunk képesek
lelkileg kötődni. Egy férfihoz. Egy nőhöz. Egy stílushoz. Mert az Egy a
Szent.
Minél többünk van ugyanabból, annál inkább növekszik életünkben az üresség.
Az Egy – szárnyaltat.
A több – lehúz.
Nemi szerepünkből és egyéni életfeladatunkból következik, hogy mely dolgok azok, amelyekkel ebben az életünkben elmélyült kapcsolatba kell kerülnünk. A sorsunk harmóniájához vezető úton az a legnagyobb akadály, ha éppen abból kezdünk fizikailag felhalmozni, amihez szívből kapcsolódni születtünk meg.
A sok – felszínes.
Az Egy – mélységes.
Ha sohasem szerettünk valakit sokkal jobban, mint önmagunkat, akkor nem is tudjuk, mi az: élni.
Minél többünk van ugyanabból, annál inkább növekszik életünkben az üresség.
Az Egy – szárnyaltat.
A több – lehúz.
Nemi szerepünkből és egyéni életfeladatunkból következik, hogy mely dolgok azok, amelyekkel ebben az életünkben elmélyült kapcsolatba kell kerülnünk. A sorsunk harmóniájához vezető úton az a legnagyobb akadály, ha éppen abból kezdünk fizikailag felhalmozni, amihez szívből kapcsolódni születtünk meg.
A sok – felszínes.
Az Egy – mélységes.
Ha sohasem szerettünk valakit sokkal jobban, mint önmagunkat, akkor nem is tudjuk, mi az: élni.
Amikor önszántunkból nem válunk képessé elmélyülni, amikor nem építünk
senkihez és semmihez érzelmileg kapcsolódást, akkor először szellemileg
és lelkileg, majd azt követően fizikailag is mélypontra kerülünk.
A Nagy Rend ideáját mindannyian hordozzuk a lelkünkben, és minden ember abszolút értelemben annyit ér, amennyit magvalósít belőle.
A Nagy Rend ideáját mindannyian hordozzuk a lelkünkben, és minden ember abszolút értelemben annyit ér, amennyit magvalósít belőle.
(Gonda István: A szépség szimfóniája)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése