Ady Endre: Az Ősz dicsérete

Ady Endre:
 

Az Ősz dicsérete
 

Egyszer csak, észrevétlenül
A fa alá avarszőnyeg kerül.

Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.
Ezer színnel festett képek,

Mind a szívedbe égnek.
Nincs még egy évszak,
Mely ennyi pompát rejt

Fejedre kedvesen gesztenyét ejt.

Nézheted a vadludak vonulását
Ahogy őz keresi tisztáson a párját,

Szürettől hangos a hegyoldal
Itt, ott felcsendül egy dal.

A kertekben érik a dió
Hangosan kárál a szajkó.
Este, ha begyújtasz, fával a kályhába,
Tehetsz almát, krumplit a parázsba.

Mesebeli illat lengi át a szobát,
Megidézheted régi korok hangulatát.
Forralt borral kezedben, a karosszékben,
Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.
Este a csillagos eget nézve,
Felidézhetsz meséket,

Amiket egykor hallottál,
Amikor tiszta és jó voltál.

Ne bántsd az Őszt,
Fedezd fel inkább,
Amit nyújt,

Az összes titkát.