A szem a lélek tükre…

A szem a lélek tükre…

Ha most rád gondolok te lány
Megfényesít a csendes béke
Mert sorsodat szívembe zártam
Szívem gyöngyharmatot sír fel...

Pedig oly távol vagyunk mi egymástól
Mint két fényes kis csillag az égen
(Testben, lélekben, gondolkodásban)
És néha mégis oly közel érezlek magamhoz
Hogy közelséged megégeti fájó szívem.

Mert pillantásodnak derűje van és árnya
Szívemet ragyogja át
Ragyogása tündökölve suhan tovább az éjben
És talán valahol egy más szívet tesz majd boldoggá.

És tudom, ha gyönyörű
Szemeidbe pillanthatnék
Bennük elmerülnék
Mint egy erdei tó lágy csendes vizében...

De a szem nem csak a gyönyörűség tárgya
Hanem a lélek tükre is
Soha nem csal meg, mindig azt mutatja
Amilyen állapotban a bensődben vagy!

Ezért ha valakinek a szemébe nézel
Mindig a lélek pillanatnyi sóhaját kutasd
Mert akinek a szeme tiszta
Annak a lelke is az.

Büszkeséged eget söpör
Én mégis tisztának látlak
Hát kérlek, vesd le büszkeséged rongyait
Hogy megérthessem lelked gondolatait...

(Shalomfi Atticus)