2012. május 29., kedd

Hozzám érkezel



















Hozzám érkezel

Tavasz illata bódított, lágy szellő

susogva borzolt fát és bokrokat,
andalított a zene - bennem
egyetlen gondolat - vártam Rád,
mert hiába a messzi távol,
hozzám érkeztél vissza,
az én csókom vágytad,
lehunyt szemeid mögött is,
csak az én arcomat láttad.
Két karod kitártad s én repültem
feléd, olvadni ölelésben, újra érezni
édes csókod ízét, elmerülni abban
a percnyi boldogságban, mikor a
szemembe néztél, ott volt a ragyogás
minden szerelemes pillantásban.
Szívem a szívedhez ért - s ha a szó
ki is fogott rajtad - azt elmesélte
ajkamon, játékos forrón az ajkad.
Májusi orgonák bólogattak, az égen
kósza felhők úsztak, csipkés hópárnái a
ránk figyelő, szikrázó csillagoknak.
Percek voltak csupán, vagy egy egész
élet? - nem tudom - de már sohasem
félek, mert itt vagy velem, rám figyelsz,
engem becéz minden szavad, s a
földi lét rohanó idejében, megállt
szerelmet adni, egy boldog pillanat.

Carie*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése